1956
Igaz, hogy a Minisztertanács 1080/1954 számú határozata kimondta, hogy sportlétesítményt más célra nem lehet igénybe venni, a Virág utca 4. szám alatti 100 férőhelyes óvoda építésekor a kivitelező vállalat lebontotta a Sztálin út 13. szám alatti kézilabda pálya öltözőit és 2 méter széles sávot igénybe vett a játéktérből. Így 5 férfi és női csapat maradt pálya nélkül.
A gimnázium melletti teret jelölték ki az új pálya helyéül. Mivel a munkák változó intenzitással folytak, a katonaság segítségére is szükség volt, hogy az ide meghirdetett pályaavató „Alföldi Kupa" mérkőzéseit augusztus 20-án meg tudják tartani. Bár a teljes átadásra még várni kellett, az új pályán az alábbi végeredmény született:
1. | Bp. Törekvés | 14 - 0 | 8 |
2. | H. Törekvés | 4 - 6 | 4 |
3. | H. Vörös Lobogó | 3 - 9 | 4 |
4. | Szarvasi Traktor | 3 - 8 | 3 |
5. | Martfűi Vörös Lobogó | 4 - 5 | 2 |
Ebben az évben nem lehettek elégedettek a szakosztályok. A női csapatok számában és eredményeiben komoly visszaesés volt tapasztalható. Az egyhelyben topogás legfőbb oka, hogy ennyi év után sincs még egyetlen szakképzett edzője sem a városnak. Azok a kiöregedett férfi játékosok, akik nem vállalkoztak arra, hogy a színvonalas edzőképzésen vegyenek részt, ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak lassan egy évtizede.
A Vörös Lobogó egyik legjobb játékosát - ekkor már szakosztályvezetőjét - szólaltatta meg a Viharsarok 1956. január 23-i számában Varga József újságíró:
"Érdemes megtudni, hogy ugyan milyen női dolgozók azok, akik a labdát „hajigálják".(...)
Gajdán Béláné a szakosztály vezetője régi „játékos", hiszen már két esztendeje annak, hogy „visszavonult". Megkérdezzük, milyen visszavonulás az, amikor nehéz mérkőzéseken mégis részt vesz a csapatban.
- Nyolc esztendeje sportolok, igaz hogy már elhatároztam, hogy nincs tovább, de mégis visszacsalogat a labda. Illenék már átadni a helyemet valamelyik fiatalnak. A legutóbb is a szegedi terem kézilabda mérkőzéseken szerepeltem. Kemény mérkőzéseket vívtunk, a karomat össze-vissza verték az ellenfelek. Annyit mondhatok, hogy rendszeres edzés nélkül nem lehet sikereket elérni. Arra szeretném megtanítani a fiatalokat, hogy komolyan vegyék a sportolást, járjanak edzésre. A kézilabda sport nagyon sok szépet tartogat azok számára, akik komolyan veszik a sportolást - mondja a szakosztály elnöke, akit munkája érdeméül a gép mellől a normaosztályra helyeztek. Itt is jó eredménnyel munkálkodik."
A H. Spartacus csapata 1956. nyarán.
Elöl balról jobbra: Szabó Erzsébet, Kenéz Margit, Süle Ilona, középen: Szatmári Éva, Juhász Franciska, Insperger Katalin, Hegedűs Éva, hátul: Nagynémedi László, Molnár Erzsébet, Gyaraki Mihály (takarva).
A Vörös Lobogó csapata
Az 1950-től Vörös Lobogóként szereplő egyesület 1956. december 18-án Harisnyagyári Textiles SE-re változtatta nevét. Az alakuló taggyűlésen 66 sportoló jelent meg és hallgatta végig a múlt évi munkáról szóló beszámolót. A HTSE-ben a jövő esztendőben a labdarúgó, asztalitenisz, sakk, röplabda, és úszó szakosztály mellett férfi és női kézilabda-szakosztály is működött.