Bartucz Mónika

  -  Mikor és hol és kezdtél el kézilabdázni?

- A Ságvári Endre Általános Iskolában Kiss Judit testnevelő tanár szerettette meg velem ezt a játékot. 1987-től már igazolt játékos voltam az H. Porcelán SK-nál.

Az első edzőm Juhász-Nagy Ida volt, majd Fábián Imréhez kerültem, ha jól emlékszem ez volt az akkori serdülő csapat. Igazán komolyan Török Ferenc keze alatt kezdtem el játszani. Ezután felkerültem a felnőtt csapatba, ahol Tibai József foglalkozott velem tovább. Ő volt az, aki talán a legtöbbet segített, hiszen nála lettem válogatott is.

- Voltak-e játékos példaképeid?

- Egy igazán nagy példaképem volt. Gódorné Nagy Mariann balkezes játékos volt, de mégis az ő játéka  tetszett a legjobban. Már nem tudom, miért rá esett a választásom, akkor még gyerek voltam.

- Kiket tudnál általad ismert kiemelkedő vásárhelyi játékosként kiemelni?

- Sipter Lajosné, Czeglédi Csilla, Csordás Anikó, (Lászlai Erika), Kirsner Erika, aki még jelenleg is játszik (FTC).

- Hogyan élted meg, hogy meghívást kaptál a válogatott keretbe?

- Ha jól emlékszem 1991-ben kaptam először meghívást a válogatottba. Ekkor még nagyon fiatal voltam, úgy éreztem ez túl könnyen jött. Igazán talán nem is fogtam fel, hogy ez milyen nagy dolog. Most már biztos mást jelentene mint akkor, hiszen sokan vannak olyanok, akik rengeteget dolgoznak ezért, és sajnos nem biztos, hogy elérik.

- Milyen sikerek, kudarcok, emlékezetes élmények értek pályafutásod alatt?

- Az első nagy siker az OIB csapattal megszerzett második helyezés. Aztán néhány alkalommal meghívást kaptam az ifjúsági válogatottba. Következett a felnőtt válogatott, Németországban húzhattam magamra először a címeres mezt egy nőnapi tornán. Az akkori kapitány, Laurencz László nekem adta az oroszok zászlaját (állítólag ez így szokás az első alkalommal).

A bajnokságban a legjobb helyezést Kiskunhalason értem el (6. hely), edzőm itt Farkas József volt. Az első nagy kudarc 1993 tavaszán ért, eltiltást kaptam, amely szerencsére csak fél évig tartott. Ekkor Győrben játszottam volna. Autóbalesetben meghalt az akkori barátom, így hazaköltöztem. Talán ha ez nem következik be, egészen másképp alakul a pályafutásom.

1997-ben megműtötték a lövő vállamat, sajnos ez sem tartozik a kellemes élmények közé, mert mindent elölről kellett kezdenem. Ez akkor (1998. tavasz, Kiskunhalas) a tavaszi szezonomba került.

- Mi történt azt követően, hogy kénytelen voltál elhagyni nevelőegyesületedet, és szülővárosod?

- Az előbbiekben említettem, hogy Győrbe kerültem. Nem kívánom részletezni, akkoriban sokat írtak erről az újságok, a lényeg, hogy rövid időt töltöttem ott. A folytatásra 1993-tól két évig Szegeden került sor. Szerettem Szegedet, talán a sportcsarnok varázsa miatt, ugyanis nagyon sok sportoló megfordult itt, egy sportcentrumhoz tudnám hasonlítani.

- Volt-e szándékodban különben is elhagyni az egyesületet?

- Nem igazán gondolkoztam akkor még erről, de a sors minden megoldott helyettem. Pénzhiány miatt megszűnt az Alföldi Porcelán SK, s ha folytatni akartam ez a játékot, - márpedig igen - akkor kénytelen voltam a távozás mellett dönteni.

- Melyik egyesületek hívtak, és mi döntött?

- A Ferencvároson kívül mindenki megkeresett. Tárgyaltam Csík Jánossal, Csulik Pálnéval, a Dunaferr akkori menedzserével. Visszaemlékezve zsongott a fejem, talán túl nagy volt a választék. Jó lett volna, ha mellettem áll egy igazán jó „menedzser". Egyet tudtam, Pest szóba se jöhetett, akkor még túl félelmetesnek tűnt. A társaság miatt esett a választás Győrre, az ifiválogatottból sokakat ismertem, és még az edző is ugyanaz maradt.

- Aztán mentél egyesületből egyesületbe.

- Szóltam már Győrről és Szegedről, talán Szegedhez még annyit, hogy mikor odakerültem, már ott is érződtek az anyagi nehézségek. A tehetséges játékosokat mind elvitték a gazdagabb klubok. Ez sajnos oda vezetett, hogy a Szeged kiesett az NB I-es bajnokságból (már a fizetésünket sem tudták mindig pontosan rendezni). Ezután Kiskunhalasra kerültem, 4 évet töltöttem itt. Ebben a városban imádták ezt a sportot. Rengeteg néző látogatott ki a meccseinkre, ez csodálatos érzés volt. Azonban itt is anyagi nehézségek jelentkeztek. Az itt eltöltött 4 évből az utolsó lett a legborzasztóbb. Utólag már könnyű okosnak lenni, a lényeg: 1999 nyarán kiesett a Kiskunhalas az NB I-ből.

- Jelenleg mit csinálsz?

- Kiskunhalasról hazaköltöztem (1999 nyár), s igen keményen foglalkoztatott a kérdés, hogy akarok-e még játszani? Jelenleg igen nehéz anyagi körülmények között dolgoznak az NB I-ben szereplő csapatok. Zömük a megélhetéséért harcol, sorra lehet hallani, hogy fizetésképtelenek.

Akikkel a nyáron tárgyaltam, sajnos nem tudtak semmi biztosat ajánlani, ezért az NB I/B mellett döntöttem, így kerültem Miskolcra. Sokat számított az is, hogy egy olyan edzővel dolgozhatom, aki az NB I-ben az elismert szakemberek közé tartozik. Ő Berzsenyi Mária. Biztos meg lesz az eredménye a szigorú, kemény munkának.

- Áll-e szándékodban visszatérni Vásárhelyre?

- Ez jó kérdés. Nagyon szeretek hazajönni, de hogy mit hoz a jövő, még nem tudom. A szívem mélyén igen, de ez nem csak tőlem függ.

Oldal: _Bartucz Mónika
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat