Profizmus

1982 - 2003

A kézilabda sportág egyre inkább a terem felé fordult. A sportági mozgások is alkalmazkodtak az új körülményekhez, bátrabbak lettek a fel- és beugrások, előtérbe kerültek az ütközések, és nagyobb szerepet kapott a test-test elleni küzdelem. A sport irányítói a szabálymódosításokkal arra próbáltak törekedni, hogy minél gyorsabbá, változatosabbá és gólokban gazdagabbá tegyék a játékot, ugyanakkor elkerüljék a durvaságokat.

---

A Porcelángyár mellett megépült új sportcsarnok véget vetett városunkban is a szabadtéri mérkőzések sorozatának, éppen jókor, mert néhány év múlva már csak az alacsonyabb osztályokban lehetett szabadban mérkőzéseket rendezni.

A körülmények változásával megkezdődött a profi szemlélet eluralkodása és a szerződtetett játékosok jövés-menése a csapatok körül. Eddig csapatainkat vásárhelyi lányok, asszonyok alkották, akik szabadidejüket áldozták fel azért, hogy dicsőséget szerezzenek egyesületüknek és maguknak. Ettől az időponttól kezdve a hozott anyagból való építkezés vált általánossá, egyre több ismeretelen név tűnt fel az összeállításokban, és lettek olyan gárdák, melyekben tősgyökeres vásárhelyi játékost egyáltakán nem találtunk.

Az, hogy az anyagiak alapjaiban határozzák meg az eredményességet, az egész magyar sportélet jellemzőjévé vált, hatása alól mi sem tudtuk kivonni magunkat.

---

Szerencsére az Alföldi Porcelángyár fantáziát látott a női kézilabdázás patronálásában. A gyors siker, az első NB I-be jutás mégis váratlanul és felkészületlenül érte az egyesületet, így törvényszerűen jött a visszaesés. Másodjára jóval átgondoltabb építkezésbe fogtak, ami huzamosabb ideig tartó sikereket eredményezett. Az újabb első osztályú szereplésre a gyár rendszerváltáskori gazdasági átalakulása tett pontot.

---

Amikor úgy tűnt, hogy véglegesen megszűnik városunkban ez a szép sportág, magánvállalkozók nyújtottak felé segítő kezet. Az új szakosztály, a Narancs Egyesület égisze alatt a legmélyebbről indult, hogy azután a 2001-2002-es bajnoki szezonban a vásárhelyi kézilabdázás legjobb eredményét, az NB I-es bajnokság 6. helyezését, és a Magyar Kupában a legjobb 4 közé kerülést érje el.

---

Az utánpótlás nevelés széles alapokon nyugvó bázisa megszűnt, és bár valamennyi egyesület deklarálta annak fontosságát, a gyakorlatban ez nem mindig valósult meg. Ma odáig jutottunk, hogy az egész városból nehéz összeszedni egy-egy korosztályos csapatot. Pedig e korszak két kiemelkedő alakja a városi utánpótlásnevelésnek köszönheti sikereit.

---

Bartucz Mónika az egyetlen olyan játékosunk, aki városunkban kezdett el kézilabdázni, és később vásárhelyi csapat játékosaként ölthette magára a felnőtt válogatott mezét.

---

Nagyon büszkék lehetünk arra is, hogy Kirsner Erika személyében

62-szeres válogatott (a kiadvány összeállításának időpontjában - szerzői megjegyzés), többszörös magyar bajnok és Magyar Kupa győztes, Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes sportolót adhattunk az egyetemes magyar sportnak - habár ő ezeket az eredményeket már az FTC játékosaként érte el.

Oldal: Profizmus (1982 - 2003)
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat