1973

A H. Spartacus erejéből közepes teljesítményre futotta az NB II-ben. A Fodorné, Kiss, Tóth I., Tóth V., Agócs, Bereczki, Vad, Miklósné, Kovácsné, Bánné, Sándor összetételű keret tagjai a tavaszi tizenegy bajnoki mérkőzésükből ötöt megnyertek, hatszor pedig vesztesen hagyták el a pályát.

A H. Spartacus csapata 1973-ban, Keszthelyen a Georgikon Kupán.

A hátsó sorban állnak balról jobbra: Fodorné Tamási Gabriella, Bereczki Erzsébet, Tóth Vilma, Kovácsné Fazekas Erzsébet, Miklósné Oláh Julianna, Ménesi Katalin, guggolnak: Sándor Edit, Agócs Beáta, Kiss Eszter, Tóth Ilona, Vad Éva

Két legjobb eredményüket idegenben érték el, a Kinizsi Sörgyár ellen és Kiskunhalason is meglepően magabiztosan szerezték meg a győzelmet. A forduláskor a hetedikek helyen álltak a bajnoki táblázaton.

---

Fodor Viktor edző szerint:

"- A tavaszi mérkőzéseken elért 113-115-ös gólkülönbség első pillanatra nézve jónak látszik, mert az adott és kapott gólok tekintetében majdnem azonos szinten vagyunk. Támadó sorunk gólképes, de védekezésben gyakran kihagyunk. Tavasszal bizonyos mértékben fiatalítottunk is, és ezzel magyarázható a sok kapott gól. Ennek ellenére az a célunk, hogy néhány tizenévest bedolgozzunk a csapatba, mert a jelenlegi törzsgárdára sem lehet az örökkévalóságig számítani."

(Csongrád Megyei Hírlap, 1973. június 29.)

Ősszel 16 pontot szereztek, és ezzel az ötödik helyen végeztek. A szakosztály célkitűzése, - hogy a csapat az első nyolc között végezzen - teljesült. A rutinos, tapasztalt játékosok - Fodorné, Tóth Vilma, Miklósné - mellett egyre inkább helyet követeltek maguknak a 15-16. évükben járó újabb generáció tagjai: Tóth Ilona, Agócs Beáta és Sándor Edit. A csapat leggólképesebb játékosa Miklósné volt, aki szinte minden mérkőzésen meglőtte a maga 8-10 gólját.

Nagynémedi László - aki a szezon közben vette át a csapat edzéseinek irányítását - végül elégedett lehetett lányai teljesítményével. A szakosztály legnagyobb gondjának azonban az ígérkezett, hogy az idősebb játékosok közül néhányan kilátásba helyezték, abbahagyják az aktív játékot.

---

A bajnoki szezon érdekessége azonban a kísérleti jelleggel létrehozott NB III-as bajnokság volt. Négy szomszédos megye - Bács, Békés, Csongrád, Szolnok - legjobb 3-3 megyei együtteséből állt össze az NB III mezőnye azzal a céllal, hogy a megyei osztálynál erősebb, nagyjából azonos képességű csapatokkal vívott sorozatmérkőzések után kerüljenek az osztályozókra a legjobb csapatok. Az osztály népszerűsége felülmúlta az NB II-ét is, nem volt ritka a több száz fős nézősereg sem a találkozókon.

A Metripod két szakvezetője - kitűnő sportdiplomáciai kapcsolataikat kihasználva - kezdeményezőként járult hozzá ehhez az átszervezéshez. A bajnokság a Metripond nagy menetelését hozta. A Dorotovics - Nyilas vezetés az előző évi hullámzó teljesítményre megtalálta az ellenszert. A kézilabdát kedvelő szurkolók néhány feltűnő újítást vehettek észre náluk: szokatlanul alapos bemelegítést tartottak a mérkőzések előtt, és a félidők közötti szünetekben sem ülhettek le a lányok. Így a második játékrész első perceiben is versenyképesek maradtak. Az edző különösen híres volt arról, hogy pszichikailag és fizikailag ráhangolta a lányokat a találkozókra. Kialakult a csapat magja, a kezdő hetes összetételét alig kellett megbolygatni.

Az edző a következőket mondta csapatáról:

"- Ebben az évben is hasonlóan készültünk a bajnokságra, mint régen. A tavaszi forduló számunkra jól sikerült. Tizenegy mérkőzésből 10-et megnyertünk, és mindössze egyetlen vereséget szenvedtünk el, a Szentesi VSC ellen. Ezen kívül több kupaviadalon is eredményesen szerepeltünk. Megnyertük a szentesi KISZ Kupát a Békéscsaba, a Szentesi Kinizsi, és a Szegedi Textil előtt. Az augusztus 20-i nemzetközi kupán nagy közönségsikert arattunk. A döntőre több mint 600 néző jött el, és lányaink győzelemmel hálálták meg a szép számú nézőseregnek a lelkes bíztatást. Az ez idő alatt lejátszott 40 mérkőzésből a csapat mindössze háromszor kapott ki.

- Miben rejlik az együttes ereje?

- Megbízható, kemény a védekezésünk. A mérkőzések első 15 percében ritkán kapunk gólt. Így nem is olyan nagy baj, hogyha néha nem megy túl jól a támadójáték. A csapat egyenletesen játszik."

(Csongrád Megyei Hírlap, 1973. szeptember 8.)

---

A Csongrád megyei csapatok várakozáson felüli NB III-as szereplése még a szakemberek számára is meglepetést okozott, a Metripondnak is csak a megyei ellenfelekre kellett ügyelnie. Végül megérdemelten, de egy meglehetősen szokatlan eredménnyel a hátuk mögött (a szentesiek óvását elutasították) megnyerték a bajnokságot.

"Metripond - Városföld   42-6 (23-3)

Legjobb góldobók: Mikes-Tóth (13), Hovorka (12) és Makó (8)"

Az NB III végeredménye (részlet):

1.	Metripond	22	20	-	2	323 - 145	40
2.	Szentesi VSC	22	20	-	2	345 - 180	40
3.	Szegedi Textilművek	22	16	-	6	294 - 177	32
...

Egy évig élt ez az osztály, amíg a Metripondot az osztályozóhoz segítette. 1973-ban ennek ellenére elbukott a csapat az osztályozón, mert a jóval erősebb Székesfehérvári Volánt kapták ellenfélül, velük szemben pedig nem sok esélyük volt.

---

---

Nyilasné Cserna Mária

 -  Mikor és hol kezdtél el kézilabdázni, kik voltak edzőid?

- A Szent István utcai Általános Iskolában 10 éves koromban B. Szűcs Istvánné ismertetett meg a játék alapjaival. 13 évesen már a Textilbe jártam, igazolt sportoló 1963-tól lettem, felváltva hol a kapuban védtem, hol a mezőnyben játszottam. 1969-ben Dezső József edző csábított át a Vasashoz, ahol később Dorotovics Gusztáv edzősége idején csapatkapitánya lehettem az egyesület legjobb eredményt felmutató gárdájának. Rövid ideig - a Metripond megszűnése után - védtem még a Porcelánban is.

-  Milyen volt abban a korszakban a kézilabdaélet Vásárhelyen?

-  Sok csapat versengett egymással és minden kézilabdázni vágyó megtalálta magának a legszimpatikusabb társaságot. Annak idején a városi bajnokságban indult annyi csapat, mint most a megyeiben, és a megyei bajnokság színvonala különb volt, mint ma az NB I/B-é.

Én szerettem a Textilbe járni. Amikor három műszakban dolgoztunk, akkor is lejártunk edzeni, sőt számon kértük egymástól a hiányzásokat. Először a kultúrház udvarán edzettünk, általában heti két alkalommal, de később a Szőnyi utcai pályán játszottunk. Télen a strandot és a Bethlen tornatermét használtuk.

Megmondom őszintén, kicsit lenéztük a Vasasban sportolókat, akik a gyár ebédlőjében készültek, és rendes pályájuk sem volt. Munkahelyi problémáim miatt igazoltam át hozzájuk, és nem bántam meg, mert egy feltörekvő, jó szellemiségű csapatba csöppentem. Amikor később magasabb osztályban játszottunk, már más minőségű munkát végeztünk. Néha reggel is volt foglalkozás, onnan mentünk dolgozni a gyárba, majd munkaidő után következett a délutáni edzés.

-  Egy kapus pontosan tudja, hogy mik az erényei és gyengéi…

- A reflexeim jók voltak, ebben közrejátszott az is, hogy sokat pingpongoztam és a fiúkkal a környéken fociztam. Bánfi Ferenc (Peki) csináltatott velem olyan kapusgyakorlatokat, amik mai szinten is megállják a helyüket.

A kapusok védési technikája más volt, mint ma. Én Bartalos Béla könyvét forgattam és az ott leírtak szerint próbáltam védeni. Akkor alapvető törekvés volt, hogy a kapus mindkét lába maradjon a földön, ezáltal minden irányba könnyen el tudjon mozdulni. Most a kapusok emelgetik a lábukat, így szinte eleve feladják az egyik oldal védésének lehetőségét. Olyan dolgokat csinálnak, amit nekünk akkor tiltottak.

-  Játékostársaid vagy ellenfeleid közül kikre emlékszel vissza szívesen?

-  Én a jobb csapatok ellen szerettem védeni, ez mindig feldobott. Kedveltem a Szentes kiváló és sportszerű játékosát, Ambrúzs Erzsébetet, akivel külön csatákat vívtunk egymás ellen.

Csapatomból két játékost emelnék ki: Berényi Piroskát és Hovorka Zsuzsát. Berényi Piri minden idegszálával csak a játékra koncentrált, végigküzdötte az edzéseket amellett, hogy lakatosként dolgozott. Ha ő megfogta a beállóst, biztosan nem fordultak le róla.

A mi játékosaink akkor voltak igazán kitűnő formában, amikor a termelő munkában 8 órát dolgoztak a gyárban. Munka után azt hittük, annyira el vagyunk fáradva, hogy meg sem tudunk mozdulni az edzésen, de bemelegítés után, amikor elővettük a labdát, ez az érzés elmúlt, és órákig képesek voltunk játszani.

Saját bevallásuk szerint, amikor elvégezték a technikumot vagy iskolába jártak, és bekerültek irodai munkára, romlott sportteljesítményük.

-  Ennyi év után mit mond Neked ez a mérkőzés: Metripond – Városföld 42-6?

- Akkor mindenki csodálkozott azon, hogyan lehetséges egy kézilabda mérkőzésen ilyen eredményt elérni, holott ha a mostani eredményeket nézzük, ennyi gól sűrűn előfordul a 60 perc során. Tudni kell az ellenfélről, hogy az akkor egy Kecskemét melletti tanyaközpont volt, csapata jórészt iskolásokból állt. Mivel fontos volt számunkra a mérkőzés, az ellenfél edzőjét csak arra kértük, sportszerűtlen módon ne húzzák az időt. Amikor a gyenge támadómunkájú és lövőerejű ellenfél kapura dobott, azonnal indítottunk belőle, és egymás után szereztük a gólokat. A kérdésben elrejtve a bunda gyanúja is megfogalmazódik, amit ma is vissza kell utasítani. A mérkőzésre a szövetség egyébként ellenőrt küldött, a játékvezetőkön kívül ő is aláírta a jegyzőkönyvet, így a bunda szóba sem jöhetett. Természetesen a Szentes óvását elutasították.

-  Mik voltak a legnagyobb sikereid és kudarcaid pályafutásod során?

-  A csúcs mindenképpen az osztályozó megnyerése volt, de nagy sikerélményem közé tartozik, amikor az NB I-es Békéscsaba a figurális játékunk ellen tehetetlennek bizonyult.

Szívesen emlékszem vissza a drezdai és vajdasági vendégszerepléseinkre. Drezdából elhoztuk a saját maguknak vásárolt díszes trófeát, Topolyán pedig a Harcos Nők elnevezésű tornán, szinte népünnepélyt rendeztek tiszteletünkre.

Kudarcként éltem meg, ahogy szétesett csapatunk, ahogy a HMSE-nek vége lett. De igazából a porcelános időszak keserített el. Amikor textiles voltam, a gyárban dolgozók magukénak vallották a csapatot, ha nem is jártak mérkőzésre, az eredmények felöl érdeklődtek. A Vasasnál a dolgozók kint szurkoltak meccseinken, világítást szereltek a pályára, eredményjelzőt szerkesztettek nekünk, éreztük, hogy oda tartozunk hozzájuk, szeretnek bennünket. Amikor a Porcelán átvett minket, hónapok múltán megkértem a vezetőket, legalább mutassák meg nekünk azt a gyárat, aminek színeiért küzdünk.

-  Mikor és miért fejezted be a játékot?

-  Úgy érzem, még néhány évet védhettem volna. 31 éves koromban hagytam abba. Amiért sportoltam, hogy jól érezzem magam edzésen, hogy baráti körben legyek, hirtelen megszűnt. Akikkel átjöttünk az új egyesületbe, nem találtuk helyünket, és egyszer egy ilyen hangulatú edzés után úgy döntöttünk, hogy ami nem megy, nem erőltetjük tovább.

Oldal: . 1973
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat