Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig

Ezen Internet-es hozzáféréssel szeretnénk mindenki számára megteremteni annak lehetőségét, hogy az általunk összegyűjtött, és megjelentetett, valamint az azóta eltelt időszak adataihoz is hozzá tudjon férni.


1997-1998


A klub vezetésében nem történt változás. Továbbra is Bozsek Lajos maradt az elnök, a csapat technikai ügyeit Rakaczki Ferenc, a szakmai munkát Tibai József irányította, az NB-s ifjúsági csapat edzői feladatát Sipterné Ottlik Julianna látta el.




Három játékos távozott, de ezt meghaladta az újonnan igazoltak száma. Bodó Szilvia a Tornádó SE-től jött, a Békéscsabáról érkezett Erdei Andrea a jobb szélen jelentett erősítést, míg Kánya Judit a bal oldalon jöhetett számításba. Visszatért a csapathoz Lajtár Médea, aki sokáig sérült volt. Nem találták megnyugtatónak a kapus poszt betöltését, ezért a három kapus, Kapuné Sajtos Ildikó, Nagy Éva és Papdi Edit mellé, leigazolták a békéscsabai Klembucz Mónikát.




A csapat játékában várható változásokról Tibai edző a 7 Nap riporterének így nyilatkozott:

"... megtartjuk a nyitottabb védekezési formákat is, és hozzálátunk a 4+2-es védekezés gyakorlásához. Támadásban ugyanazokat a figurákat igyekszünk tökéletesíteni, amelyek már az elmúlt idényben eredményesek voltak. Itt azt szeretném elérni, hogy a megkötött mozgásokból kiindulva több ötletjátékot tudnának a lányok megvalósítani. Tavasszal ugyanis túlzottan erőltettük a figurális játékot, és kevesebb szerep jutott az egyéni helyzetfelismeréseknek."

(7 Nap Hetilap, 1997. augusztus 21.)




A vezetés az első négy hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, de a feljutást egyelőre még nem tartották aktuálisnak.

A bajnokság első szakaszában állandó gondot jelentett a rossz kapusteljesítmény. Ekkor került Vásárhelyre Ajtonyné Bjelik Ilona kapus, aki több mint 30 alkalommal lépett pályára a válogatottban, és tovább erősödött a csapat Dobrovolszky Beatrix balátlövő, balszélsővel is. Már velük együtt játszotta a csapat a szezon leginkább várt mérkőzését Kiskőrösön.


"Kiskőrös - B&B Autóker                  23-23 (11-11)

Ajtonyné - Kánya, Zsákai (4), Dobra (1), Sipterné (6/1/, Lázár (5), Erdei (1)

Csere: Nagy É. (k), Klembucz (k), Bodó, Beslin (1), Gáborné (1), Szenti (2), Dobrovolszky (2)

A vásárhelyiek kitűnő játékkal lepték meg a hazaiakat. A jól játszó vendégek ellen az utolsó negyedórában már a játékvezetőknek is be kellett avatkozniuk, akik Ajtonyné kiállítása mellett, a mezőnyjátékosokat is megtizedelték, ... aztán még Tibai edző is megkapta a piros lapot, és nem sok hiányzott a mérkőzés botrányba fulladásához. Végül sikerült a hazaiak számára legalább az egyik pontot megmenteni."

(Kék Délvilág, 1997. december 4.)




A B&B Autóker 14 pontot gyűjtött az ősz folyamán, így a hatodik helyről várta a márciusi folytatást. A vártnál kicsit halványabb szereplés a sok sérülésnek, és a balszerencsés körülményeknek volt köszönhető. Bár hazai pályán 90%-os eredményességgel szerepeltek, játékuk inkább idegenben közelítette meg az elvártakat.

A sorsolásból adódóan tavasszal a jobb csapatok látogattak Vásárhelyre. A TFSE és a Jászberény elleni mérkőzések jelentették a csúcspontot, ezeken remek játékotak. Ki kell még emelni az NB I-be jutott Vác elleni győzelmet, hiszen kevés csapat dicsekedhetett a bajnok legyőzésével. Sajnos, hazai pályán két fájó vereséget is elszenvedtek, ezek közül a Debreceni Sportiskola elleni fiaskó okozta a legnagyobb meglepetést.




A sportág kedvelőinek nem mindennapi csemegében volt részük áprilisban, hiszen Hódmezővásárhelyen vendégszerepelt az egyik legjobb magyar női kézilabda csapat, a Herz-FTC. A bemutató mérkőzésen a válogatott sztárok sorát felvonultató Ferencváros - Hoffman Olga (4), Kántor Anikó (84), Tóth Bea (42), Borók Rita (21), Kökény Beatrix (175), Pádár Ildikó (113), Takács Gabriella (21), Szarka Éva (11) - könnyed, látványos játékkal nyert. B&B Autóker - Herz-FTC 19-39 (8-19). (Zárójelbe a válogatottságuk számát tettük.)




Amikor a véghajrájához érkezett a bajnokság, az érmes helyezésekért még három csapat csatázott. Az utolsó előtti fordulóban a harmadik helyen álló B&B Autóker, a második helyen álló Kiskőröst fogadta.

Idegesen, sok hibával kezdtek a csapatok, és közel öt perc kellett az első gólhoz. Ezt azonban a vendégek legjobbja, Szilágyi Anett szerezte. Ekkor még senki sem gondolta, hogy Szilágyi ezen a mérkőzésen összesen 14 alkalommal talál be Ajtonyné hálójába. A vásárhelyiek a 14. percben vették át a vezetést, de 4 perccel a félidő vége előtt döntetlenre alakult az eredmény. A félidő végére azonban sikerült a hazaiaknak előnyt szerezniük. A második félidőben szinte végig a hazaiak vezettek, de a főleg a vendégek javára tévedő játékvezetői páros ítéletei egyre inkább felborzolták a nézők és játékosok idegeit. A mérkőzés vége előtt másfél perccel még a hazaiak vezettek 20-18-ra, mikor Szilágyi révén a vendégek 1 gólra felzárkóztak. A hazaiak ahelyett, hogy az előny megtartására törekedtek volna, feleslegesen, kiszorított helyzetből a támadás befejezésére vállalkoztak, amiből nem lett gól. A vendégek támadásánál aztán előbb a játékvezetők érthetetlen okokból kiállították Sipternét, majd ezt követően sikerült a Kiskőrösnek az egyenlítés. Így továbbra is megmaradt a 2 pont különbség a két csapat között.


"B&B Autóker - Kiskőrös   20-20 (11-8)

Ajtonyné - Erdei (1), Lázár (5), Sipterné (1/1), Dobra, Zsákai (6), Kánya (3)

Csere: Beslin (2/1), Bodó (1), Gáborné (1), Szenti

A találkozó után még sokáig nem csillapodtak az indulatok, a szurkolók és vezetők egy része Tibai edzőt hibáztatták, hogy a mérkőzés kritikus szakaszában miért nem kért időt, illetve miért nem cserélte le a betegségéből alig felépült és láthatóan fáradt Sipternét. Elmarasztalták a játékosokat is, hiszen a második félidőben 3 büntető is kihasználatlan maradt. Egy dologban azonban mindenki egyetértett, mégpedig abban, hogy az NB I-es múlttal rendelkező Csatlós-Komár játékvezetői páros nagyon rosszul bíráskodott. A szurkolók dühe elől csak a helyszínre érkező két rendőrautóval lehetett őket kimenekíteni."

(7 Nap Hetilap, 1998. május 28.)




Az Alföldi Porcelán Sportkör 1992-ben történt megszűnését követően, a poraiból újjáéledt vásárhelyi női kézilabdázás legnagyobb sikerét érte el ebben a bajnoki idényben. A szurkolók, a játékosok és a vezetők azonban nem lehettek maradéktalanul elégedettek, hiszen mindössze húsz másodpercen és egyetlen gólon múlt, hogy az autókeres lányok nyakába nem az ezüstérem került.




Rakaczki Ferenc technikai vezető így értékelt:

"... ha ősszel rutinosabbak vagyunk, még elsők is lehettünk volna. Az biztos, hogy még egy ilyen bajnokság nem lesz, amikor ennyire könnyen fel lehetett volna jutni az NB I-be."

(7 Nap Hetilap, 1998. július 23.)


Az NB I/B végeredménye:

  1.  Synergon Vác  24  21   1   2  663 - 436  43
  2.  Kiskőrösi KC  24  15   5   4  573 - 434  35
  3.  B&B Autóker  24  15   5   4  541 - 481  35
 ...










Sipterné Ottlik Julianna

ottlik.jpg - Mikor kezdtél el kézilabdázni, hogyan alakult pályafutásod?

-  1975 óta vagyok igazolt játékos, de előtte már két évet lejártam edzésre a székkutasi általános iskola csapatába. Székkutason mindig nagy kézilabdaélet volt, így érthető, hogy a többi sportág közül ezt választottam. Még általános iskolás koromban megkerestek a Porcelán vezetői, hogy leigazoljanak, de ez csak úgy sikerült, hogy igazolásomat kicsentem a szertárból, és elvittem Vásárhelyre. A kutasiak ezt sokáig nem felejtették el nekem.

Amikor középiskolába a Frankelba, majd a 602. Iparitanuló Intézetbe kerültem, nem volt kérdéses, hogy hol játszom tovább. Megkönnyítette helyzetemet, hogy ekkor ennek a csapatnak az edzője ugyanaz a Banga Endre volt, aki az általános iskolában felfedezett.


-   Hosszú pályafutásod során sokszor voltál bajnok- és kieső csapat tagja. Érdekelne, mit tartasz pályafutásod csúcsának és legnagyobb kudarcának?

-   Legemlékezetesebb mérkőzésemnek az 1982 októberében, Szentesen az NB I/B-s bajnokság utolsó előtti fordulójában játszott mérkőzésemet tartom. Halászné lőtte az utolsó, mindent eldöntő gólt az utolsó percben, és ezzel a döntetlennel feljutottunk az első osztályba. Nagyon boldog voltam, nagy volt az ünneplés a pályán, majd azt követően a Halászcsárdában.

A mélypont nekem is - és szerintem mindenkinek - a következő évben az első osztályban maradásért, Cegléden játszott utolsó mérkőzés volt a TFSE ellen. Egy góllal kaptunk ki, ami talán nem is volt reális. Térdsérülésem ellenére vállaltam a játékot, hogy segítsek. Egész évben rendkívüli mennyiségű edzésmunkát végeztünk, de az ellenfél kispadján Mocsai Lajos ült, segítette őt Kovács László szövetségi kapitány is. A külső körülményekről talán elég ennyi.

Ezt követte az a sok szóbeszéd itthon, hogy a Halász házaspárral együtt eladtuk a mérkőzést, ami természetesen alaptalan vád volt, de lelkileg megviselt.


-   Miért maradtál Vásárhelyen fiatal játékosként, amikor sokan csábítottak máshova? Azóta megbántad ezt?

-   Nagyon sok csapat megkeresett, néha edzőim tudtak róla, volt amikor nem. Általában mindig úgy jött ki a lépés, hogy vagy a bajnokságért küzdöttünk, vagy éppen a kiesés ellen és szükség volt a játékomra, ezért mindig nemet mondtam. Úgy gondoltam, nehezen tudnának pótolni. Az is közrejátszott ebben, hogy ezt a jó közösséget nem volt erőm elhagyni.

Mai fejjel azt kell, hogy mondjam: megbántam. Lehet, hogy többre vittem volna, ha időben átigazolok. Családom mindig támogatott, férjem azt mondta, ha pályafutásomat máshol képzelem el, ő szívesen jön velem. Nem tudom felsorolni, hogy kik tettek ajánlatot, az biztos, hogy az első a Bakony Vegyész volt, de a későbbiekben megkeresett az Építők, a Vasas, a Spartacus és a Szeged.

Nekem ma sem hiszik el egyesek, hogy nem a pénzért játszottam. Ha így gondolkoztam volna, az első ajánlatok egyikét elfogadom és elmegyek.


-     Pályafutásod derekán mégis elmentél a városból?

-   A közúti balesetem után sok problémával küzdöttem, orvosaim javasolták, ha szeretnék megint játszani, lehetőleg egy másik közegben kezdjem újra. Az egyesület is nehéz helyzetbe került - és ha csúnyán akarnék fogalmazni - eladtak bennünket, játékosokat. Akkor sértett a dolog, később, beszélgetve volt játékostársaimmal, általában nem bánták meg a klubcserét. Lázár Erikáért és értem a Zalaegerszeg jelentkezett, és szerződést kötöttem velük egy plusz egy évre. Két komoly sérülésem ellenére stabil játékosa voltam a csapatnak, szerettem ott játszani. Szerződésem lejártakor - bár marasztaltak - hazajöttem, nagyon távol voltam Vásárhelytől.


-    Vásárhelyen mikor kezdődött a félprofi (majd a profi?) élet? Mit jelentett ez a gyakorlatban?

- Pályafutásom elején mindenkit a sportág szeretete vonzott, a szabadidőnket áldoztuk fel a kézilabdázásért. Amikor elkészült a Porcelángyár sportcsarnoka, a gyár és az egyesület vezetői komolyabb célokat tűztek elénk. Az addigi heti négy edzést, 10-12 foglalkozás váltotta fel kiváló körülmények között. Ez csak úgy valósulhatott meg, hogy a gyárban biztosítottak nekünk állást és általában négy órás munkaidő kedvezményt kaptunk. Délelőtt fél 9-től és délután fél 3-tól tartottak az edzések. Ekkor kaptunk először a fizetésünkön túl differenciáltan kalóriapénzt, amit - ha nem jól teljesítettünk az edzésen - elvonhattak tőlünk. Később, az NB I-ben már a mérkőzésekre is egy bizonyos pénzösszeg volt kitűzve, ami a tabellán elfoglalt helyünk, és az ellenfelek függvényében változott.


-    Meglepetést keltett, amikor edzőséget vállaltál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

-    Úgy döntöttem, hogy nem kézilabdázom tovább, és ekkor keresett meg Dzsipoff Karcsi, vállaljam el az edzőséget. Nagyon büszke vagyok erre az időszakra, bár meg kell jegyeznem, sokat segített nekem Török Feri. Segítséget kértem még Tibai Józseftől is. Úgy érzem, ahhoz képest, hogy nem rendelkezem semmiféle edzői végzettséggel, nem vallottam szégyent. Ez volt az a szezon (1996. tavasza), amikor nem szenvedtünk vereséget, és így jutottunk fel ismét az NB I/B-be. Mondtam is ismerőseimnek, hogy mindenkinek ilyenkor kellene abbahagyni.


-    De nem akkor szakítottál a játékkal.

-   Nem szívesen beszélek erről, legyen elég annyi, hogy szerintem még tudtam volna játszani.


-    Elbúcsúztattak?

-   Nem... Én az évzáró vacsorán - véleményem szerint időben - jeleztem, hogy a következő idényt már nem kívánom elkezdeni. Megköszöntem az ott lévőknek, és rajtuk keresztül mindenkinek, hogy segítettek pályafutásom során. Ennyi...




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 45
Tegnapi: 14
Heti: 102
Havi: 230
Össz.: 194 834

Látogatottság növelés
Oldal: . 1997 - 1998
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »