1970

 

A szövetkezetiek az 1970-es bajnoki évben ismét az élmezőnyben, az 1-4. helyek valamelyikén szerettek volna végezni. Kotormán Rozália a Bp. Spartacus játékosa lett, megüresedett helyére Fazekas került.

 

 A H. Spartacus csapata 1970-ben.

Állnak balról jobbra: Bereczki Erzsébet, Kanász Lajos, Tóth Vilma, Fazekas Mária, Schuszter Hedvig, Sándor Magda, Oláh Julianna, elöl: Kiss Eszter, Muladi Ida, Vörös Zsuzsanna, Fodorné Tamási Gabriella.

---

Kissé gyengén rajtoltak, az első két mérkőzésüket elvesztették a Szentes és a Kiskőrös ellen. Szorgalmasan folytatták a felkészülést, a következő nyolc mérkőzésükön sokkal jobban játszottak, csak egyszer végeztek döntetlenre.

"H. Spartacus - Makói VSE   7-6 (4-4)

Fodorné - Vörös, Fazekas, Muladi, Miklósné, Tóth V., Bereczki

Csere: Kiss (k) - Galgóczi, Schuszter, Sándor

A mérkőzésen óriási küzdelem alakult ki az egymást jól ismerő csapatok között, de ez nem párosult a játék színvonalával, sőt a játékvezető (Kiss S.) erélytelensége oda vezetett, hogy a mérkőzésen már pofonok is elcsattantak, és inkább lehetett rögbi mérkőzésnek, mint kézilabdának nevezni a játékot. A mérkőzés vége előtt 20 másodperccel a léc alá lőtt, távoli Tóth V. lövéssel dőlt el a mérkőzés sorsa."

(Csongrád Megyei Hírlap, 1970. június 27.)

A kialakult ütőképes csapat nemcsak a pályán volt életképes és szorgalmas, munkahelyeiken is megállták helyüket a lányok. A jó edzések, a jó szereplés és az egyesület által biztosított feltételek mind hozzájárultak a jó kollektív szellem kialakulásához.

---

A Csongrád Megyei Hírlap 1970. október 11-i számában Kanász Lajos edző mutatta be csapatát az olvasóknak. A teljesség igénye nélkül, néhány részletet idézünk ebből:

"A kapuban Fodor Viktorné, aki alapító tagja a csapatnak, egyenletes, jó teljesítményt nyújtott egész évben. Dolgozik, sportol, közgazdasági technikumot végez esti tagozaton …

Kiss Eszter, tartalék kapus, jó képességekkel, eddig is eredményes volt, de nagyobb szorgalommal ezt még fokozni tudná. Nagyon jó az, hogy lábreflexei kitűnőek …

Miklós Lőrincné … a csapat motorja, a legtöbb gólt dobta. Ebben az évben magasan tartja a rekordot…

Tóth Vilma, rutinos, jó átlövő játékos. Bejátszott váratlan átadásait, amelyekből rendszerint gólok születtek, sokszor megtapsolta a közönség…

Fazekas Marika szélső játékos volt, most azonban ő is átlövő lett, és az ellentámadások aktív résztvevőjeként gyakran áttör a védőfalon…

Muladi Ida ebben az évben került a csapatba. Fiatal védőjátékos, rendszerint a beállósra szokott vigyázni. Ügyes helyezkedésével, jó ütemű közbelépéseivel gyakran megállítja a támadást.

Bereczki Erzsi a beállós poszton küzd lelkiismeretesen. Ő sportszerűségével tűnik ki a csapatból.

Vörös Zsuzsa jobbszélső. Nemcsak támadásban, védekezésben is aktív játékos. Azonban mégis mint szélsőnek többet kellene vállalkoznia a góldobásra, amiben eddig igen kis szerencséje volt.

Schuszter Hedvig, az egyik legszorgalmasabb játékosa a csapatnak. A korábban gyenge labdakezelésén nagyon sokat javított, amivel most már aktív tagja lett a csapatnak…

Sándor Magda képességeit a jó labdaérzék jelenti, és ha gyorsaságát is fejleszteni, fokozni tudja, igen értékes tagja lesz csapatának."

Ott, ahol a sportegyesület komolyan veszi a versenysport fejlesztését, ahol a játékos nemcsak a sportághoz való ragaszkodás miatt, hanem a mérkőzések küzdelméért sportol, nem maradhat el az eredmény sem.

---

Az NB II középcsoportjában a második helyen fejezte be az 1970. évi bajnokságot a Spartacus SE, ezzel ezüstérmet szereztek a szövetkezetiek. A csapat legjobb játékosa, Miklósné Oláh Julianna lett az NB II gólkirálynője, aki bajnoki mérkőzéseken 124 gólt dobott.

Az NB II-es bajnokság végeredménye (részlet):

1.	Bp. Kinizsi Sörgyár	20	1	1	313 - 168	41
2.	H. Spartacus	16	2	4	273 - 170	34

---

Már készül Vásárhelyen a 22x44 méteres bitumen borítású kézilabda pálya a benzinkút mögötti területen, a volt HTVE pályán - adta hírül a Csongrád Megyei Hírlap 1970. augusztus 16. száma. A cementezési és betonozási munkálatokkal hamarosan elkészülnek, és a létesítményt rövidesen birtokukba vehetik a kézilabdások.

---

Egy lelkes kis csapat H. Metripond névvel szerepelt ekkor a megyei női bajnokságban Szabó István szakosztályvezető és Dezső József edző vezetésével.

Tagjai: Agárdi, Cserna, Kiss, Szél, Nagy, Fótos, Szalai, Berényi, Kelemen és Paku voltak.

Megérdemelten előzték meg a HÓDIKÖT csapatát.

...
6.	Metripond	22	10	1	11	131 - 123	21
7.	Hódiköt	22	9	1	12	185 - 213	19
...

---

---

Nyilas László

1929. november 29-én Hódmezővásárhelyen született, ahova 1953-ban került vissza.

1957 közepétől az akkori mérleggyári Vasas Sportkör gazdasági vezetője, ezzel párhuzamosan először a labdarúgók intézője, majd a kézilabda szakosztály egyik megalapítója, mindenese lett.

 

- Mikor és milyen körülmények között alakult meg a Mérleggyárban a női kézilabda-szakosztály?

- Az 1960-as évek közepén sok fiatal lány dolgozott a gyárban, és akkor úgy döntött a sportkör vezetősége, hogy sportolási lehetőséget próbál biztosítani nekik. Legalkalmasabbnak a női kézilabda- szakosztály megalakítása látszott. Először Földesi Gyula lett az edzőjük, és a gyár éttermében edzettek délutánonként. 1965 tavaszán a volt Vívó pálya végében csináltak egy salakos pályát,  és egy romos épületet kialakítottak öltözőnek, ahol víz sem volt. Ebben az időszakban már Dezső József lett a csapat edzője, akinek irányításával beneveztek a városi bajnokságba. Itt a Spartacus II, a Textil II és a Helyiipar társaságában küzdöttünk. A legjobb kapcsolat a Textillel alakult ki, velük rendszeresen játszottunk edzőmérkőzéseket. Amikor felkerültünk a megyei osztályba, kapcsolatba kerültünk a Tótkomlóssal, a Szentesi Vasutassal és a régebbi múlttal rendelkező vásárhelyi csapatokkal. Ekkortól rendeztük meg Metripond Kupa elnevezéssel tornánkat, amelyen igyekeztünk tanulni a meghívott csapatoktól.

Különösen szorossá vált kapcsolatunk a tótkomlósi csapattal, tetszett az ott folyó munka, és ennek hatására az a gondolatom támadt, hogy edzőjüket, Dorotovics Gusztávot át kellene csábítani hozzánk. Matematika tanár lévén, igazgatónk engedélyezte, hogy felvegyék a gyárba alkalmazott matematikusnak, - természetesen átvette a csapat edzéseinek vezetését is. Vele együtt jött három meghatározó játékosa, Hovorka Zsuzsa, Takács Ica és Gyúrós Zsuzsa.

Új edzőnk megváltoztatta az edzések intenzitását és ekkor vette kezdetét szakosztályunkban egy komolyabb munka.

- Hogyan élt akkor egy szakosztály?

- Költségvetés alapján gazdálkodtunk, ami a sorsolás és a célok meghatározása után lett kialakítva. Hazai mérkőzések után egy üdítőt kaptak a lányok, vidékre utazva általában a törzshelyeinken megállva (Tiszaföldvár, Baracs) étkezést is. A mi csapatunk jól ellátottnak számított a felszerelések területén, általában három garnitúra melegítőnk és négy-öt garnitúra mezünk volt szezononként.

A játékosok mind amatőrök voltak, gyári dolgozók és diákok. Valamennyien munka és tanulás után sportoltak. Többségük a gyár jellegéből adódóan fizikai munkát végzett. Heti 2 x 2 óra munkaidő kedvezményt az NB II-ben kaptak, amikor reggel 6-8-ig nem a gyárban, hanem a pályán dolgoztak. Mivel magáért a játékért sportoltak, az edzésekről alig hiányoztak. A mai profiknak mesélem el, hogy egyik legjobbunk, Hovorka Zsuzsa Tótkomlóson lakott. Miután ledolgozta a csirkenevelőben a napi nyolc órás munkaidejét - közvetlen autóbusz híján – kerékpárra ült, átbiciklizett Békéssámsonra, ahonnan busszal jött az edzésre. Utána vissza ugyanígy. Nagy fejlődés volt, amikor később motorkerékpárral tette meg ugyanezt az utat.

Így is lehetett sportolni…

- Milyen volt a többi vásárhelyi egyesülettel a kapcsolatotok?

- Ahogy korábban említettem, a Textillel baráti viszonyunk volt, sok edzőmérkőzést játszottunk velük, tanultunk tőlük, és amikor azonos osztályban küzdöttünk sem volt problémánk egymással annak ellenére, hogy több játékost is leigazoltunk csapatukból.

A Spartacussal nem volt felhőtlen kapcsolatunk, mert a kezdeti időszak után konkurenciának tartottak bennünket. Úgy éreztük: lekezelnek bennünket és ezt a játékosainknak sem tudtuk megmagyarázni. Vezetőikkel személy szerint jó viszonyban voltunk egészen addig, amíg a sport nem került szóba.

-  Hosszú évek munkája után aztán kialakult a „nagy csapat”.

- Igen, de nem volt ilyen egyszerű. Amikor megnyertük a megyei bajnokságot, az osztályozón szerettük volna bizonyítani, hogy érettek vagyunk a felsőbb osztályra. Sajnos ez a torna balszerencsésen alakult számunkra, haláleset miatt nem tudott velünk tartani standard kapusunk. Ennek ellenére az első mérkőzésünkön ragyogó játékkal mutatkoztunk be. Büszkén értékeltük, hogy az oldalvonal mellett edzők sora jegyzetelt. Másnap megittuk ennek levét, mert a székesfehérvári csapat felkészült belőlünk, a mi figuratív játékunkat kielemezve legyőzött bennünket.

A következő évet ebből vezettük le, és a tapasztalatok felhasználásával megnyertük az osztályozót. Bár kiválóan szerepeltünk az NB II-ben, ekkor már nem játszott a csapatban Berényi Piroska, aki kulcsjátékosunknak számított, főleg a védekezésben. Ő volt a középső védőjátékos, aki szó szerint mozgatta az egész védőfalat. Erre, az akkor újszerű védőjátékra épült a csapat munkája. Kiválásával megbomlott a csapat egysége, a helyére igazolt Agócs Beáta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Többen a családi életet helyezték előtérbe, az anyaszerepre készültek. Bár még huzamosabb ideig jó játékot produkáltunk, csapatunk a második osztályozókor volt a csúcson.

- Váratlanul jött Dorotovics edző visszavonulása is.

- Előjelei nemigen voltak, a vezérigazgató megirigyelve a lányok sikereit, a labdarugó csapat edzőjének szemelte ki. Ezt nem vállalta el, a sporttól független dolgozója lett a gyárnak, aki szép karriert futott ott be.

- Milyen körülmények között szűnt meg a szakosztály, hogyan élt tovább az egyesülés utáni csapatban?

- A pénz hiányára hivatkozva 1977 tavaszán már beszéltek a szakosztály megszűnéséről, nyáron aztán a gyár gazdasági vezetésének döntésére hivatkozva az egyesület úgy döntött, hogy átadja a csapatot és az NB II-es jogot a Porcelán Sportkörnek. Én is átmentem az új egyesületbe – megtartva nyugdíjazásomig a Metripond egyesületnél a gazdaságvezetői munkámat –, ahol öten (Oswald Valter, Lénárt László, Vigh Dezső, Banga Endre és én) vezettük a szakosztályt. Bennem a Metripondnál kialakult mentalitás és csapatvezetés uralkodott, ezt szerettem volna átadni az új vezetésnek. Nem láttam rá fogadókészséget, többször ütköztünk emiatt, és úgy láttam jónak, ha visszavonulok.

Oldal: . 1970
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat