Tibai József
- Hogyan kerültél a női kézilabdázás közelébe?
- 1980 novemberében Párkányi Gyula barátom - akivel korábban a főiskolán együtt kézilabdáztunk, s aki akkor már a Szegedi Textilművek SE utánpótlásánál edzősködött - keresett meg, hogy volna-e kedvem serdülő és ifjúsági korú lányokkal, vele közösen edzősködni. Tetszett a gondolat, így a főiskola negyedik évfolyama mellett vállaltam az edzősködést.
- Szegeden rövid idő alatt nevetek lett a szakmában. Hogyan kerültél mégis Vásárhelyre?
- 1984 őszén az akkori Textiles vezetéssel véleménykülönbségeink voltak, és ebben a helyzetben keresett meg minket a H. Porcelán, hogy az NB II-be történő kiesés után, új csapatot építsünk, szervezzük meg hozzá az utánpótlást.
- Mi hozott ide vissza többször is?
- Jól éreztem magam Vásárhelyen, nagyon sok ismerősre és barátra találtam. Sok szép siker és emlék köt a vásárhelyi női kézilabdázáshoz, ezek miatt tértem vissza.
- Hogyan sikerült a vásárhelyi edzőkkel, vezetőkkel együttműködni?
- Az edzőkkel, szakemberekkel, testnevelőkkel mindig kifejezetten jó kapcsolatom volt és van ma is. A vezetőkkel - úgy fogalmazhatnék - változó. Az edző helyzetéből adódóan a vezetés felé a csapat érdekeit, a csapat felé a vezetés elvárásait kell közvetítenie, ez a szituáció óhatatlanul konfliktusokat szül, és én mindig inkább játékospárti beállítottságú voltam. A csapatomat belülről szerettem irányítani és nem felülről.
A konfliktusok ellenére úgy gondolom, hogy a régi és a mai vezetéssel is jó a kapcsolatom, hiszen sohasem váltunk el haraggal.
- Mik voltak Vásárhelyen a legnagyobb sikerek és kudarcok?
- Én úgy emlékszem, hogy csak siker volt, s kudarc nem. Az egyik legnagyobb siker az 1989-1991-ig tartó időszak, az NB I-be feljutás és bentmaradás évei.
A másik az 1997-es év, az NB I/B-ben való bentmaradás, az új csapat felépítésének kezdete.
- Legutoljára olyan váratlanul jöttél el Vásárhelyről ...
- Ez egy elég összetett probléma volt. A nyári felkészülés kezdetére a játékosokkal való szerződéskötések nem tisztázódtak. A kéthetes edzőtábor második hetére az ellentétek a vezetés és a játékosok között kiéleződtek, nem született megegyezés, és az addigi 16 játékos helyett 6-7 edzett tovább. Gyakorlatilag felborult a felkészülésünk, októberben sikerült csak a viszonyokat rendezni. Ekkor már folyt a bajnokság, és ezek a körülmények kihatottak a csapat játékára. Bár az első időszakot jól átvészeltük, (a második helyen álltunk) a törvényszerű visszaesés és egy játékossal szembeni személyes ellentét az egyesület vezetését az edzőváltás felvetésére ösztönözte, - amit én elfogadtam.