Bevezető

Akik ma kézilabda mérkőzésre járnak, nem gondolnak arra, szeretett sportáguk milyen hosszú utat tett meg a kezdetektől a szépen kivilágított, tiszta és jól fűtött sportcsarnokokig. Annak ellenére, hogy a hivatalos kézilabdázás a ma játszott sportjátékok egyik legfiatalabbja - alapjait 1917-ben rakták le Németországban -, a korábbi  kézzel és lábbal játszott különböző játékok végigkísérték az emberiség kultúrtörténetét. Közvetlen elődjének a csehszlovákiai "hazena"-t, a dániai "handbold"-ot, és a német "torball"-t tekinthetjük.

Carl Schelenz testnevelő tanár azonban olyan szabályokat dolgozott ki a kézilabdázás számára, mely megteremtette egy gyors, változatos és küzdő jellegű játék kezdeteit. Ez a játék volt a nagypályás kézilabdázás. Ennek szabályait nemzetközileg is elfogadták, és elismertségének csúcsára akkor jutott, amikor felvették az olimpiai sportágak közé (1936, Berlin).

"Az 50-es évek második, és a 60-as évek első felében jelentős átalakulási folyamat játszódott le a sportágon belül. A nagypályás játékkal egyre kevesebb ország kötelezte el magát, ezzel egyidőben  erőteljesen előrelépett a terem (kispályás) kézilabdázás ..." (Madarász I.: Kézilabdázás, Bp. 1976. 9. oldal).

Ez a fejlődés később azt eredményezte, hogy a nagypályás kézilabdázás teljesen a feledés homályába merült, a kispályás játék (most már kézilabdázás néven) Európából indulva meghódította a többi kontinens sportkedvelőit is.

A játékszabályok fontos feladata, hogy élvezetessé tegye a játékot, a támadás és védekezés egyensúlyát fenntartsa. Ésszerű módosításokkal itt is követni kellett a játék fejlődését. Ez különösen érvényes egy új játék kialakulásakor, elterjedésekor. Ezen változások közül számtalant megemlíthetnénk, de legyen elég ebből kettő, ami a játék képére, az eredmények alakulására jelentősen hatott. A kezdetben rövidebb (2x25 perc) női mérkőzések azonos időtartamúak lettek a férfiakéval (2x30 perc), miközben a játékvezetésben az először alkalmazott egy játékvezetőből és két gólbíróból álló felállást az egy, majd két egyenrangú játékvezetős felállás váltotta.

---

---

Magyarországon a játék elterjedésének folyamata megegyezett a nemzetközi viszonyokkal. Első sportági szakszövetsége 1933-ban alakult megy; természetesen a nagypályán játszó egyesületeket tömörítette. Az 50-es évek elején mindkét formáját játszották, majd 1960-tól már csak kispályás bajnokságot indítottak. Fejlődésének kitűnő lehetőséget adott, hogy az iskolaudvarokon, gyárudvarokon és játszótereken gombamódra szaporodtak az előbb salakos, később bitumenes pályák, és ezáltal iskolai alapsportággá vált.

Hazánkban a női és férfi szakág versengésében a nők talán kicsit előbb tartanak, női válogatott csapataink váltakozó sikerekkel ugyan, de mindig a világ élvonalába tartoztak. A sportág aranylapjait írták a lányok, amikor 1949-ben nagypályán, 1965-ben kispályán világbajnoki címet, 2000-ben Európa-bajnokságot nyertek.

Olimpiai bronzérmet nyertünk 1976-ban és 1996-ban, világbajnoki ezüstöt 1957-ben és 1982-ben, bronzot 1956-ban, 1971-ben és 1978-ban, Európa-bajnoki bronzot 1998-ban.

Női kézilabdázásunk erejét és a vele szemben támasztott elvárásokat mutatja, hogy szinte kudarcként éltük meg az elmúlt időszakban szerzett három ezüstérmet: az 1995. évi világbajnoki 2. helyezést, a 2000. évi olimpiai 2. helyezést, és a 2003. évi világbajnoki 2. helyezést.

---

Ebben a könyvben kizárólag a vásárhelyi női kézilabdázásra koncentrálunk. Ez a sportág rendkívüli népszerűségnek örvendett városunkban és a legtöbb női sportolót foglalkoztatta. Ezen túl - bátran mondhatjuk ki - az egyik legeredményesebb helyi sportág.

Bár többféle módot választhattunk volna az anyag tárgyalására, legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy bajnoki szezononként követjük az eseményeket. Elsősorban a legmagasabb osztályban játszó egyesület eredményein keresztül mutatjuk be a történéseket, de igyekeztünk nyomon követni az alsóbb osztályú csapatok szereplését is.

Azért, hogy a történések belső világát, hátterét megmutassuk, megszólaltattunk olyan sportolókat, sportvezetőket, akik aktívan részt vettek egy-egy korszak eredményeinek alakulásában.

---

---

A kötet végére - mellékletként - beillesztettük az általunk felkutatott összes vásárhelyi vonatkozású bajnoki eredményt. Olyan mennyiségű adatot sikerült dokumentálnunk, ami büszkeséggel tölt el bennünket. Nem foglalkoztunk viszont ebben a részben a felkészülési tornák, kupák eredményeivel. Ezeket a 80-as évek elejéig általában - mivel a környékünkön megfelelő méretű terem nem állt rendelkezésre -, irreális körülmények között, kevesebb játékossal rendezték meg, így sportértékük kevés, ténylegesen csak a felkészülést szolgálták.

---

Az adatgyűjtés során Székely Szabó Pál 1945-től kezdődően valamennyi Hódmezővásárhelyen 2002. december 31-ig megjelent újságcikket feldolgozta és időrendi sorrendve rendezte. Ezt kibővítve a volt játékosoktól, sportvezetőktől származó több száz fotóval cd lemezre mentve átadta a Németh László Városi Könyvtár és a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára számára. Azok, akik ebben a témában további kutatásokat szeretnének folytatni, ott megtalálhatják ezeket a dokumentumokat.

---

Végezetül ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik segítették munkánkat. Magunk is meglepődtünk azon, hogy barátainkon kívül, sokszor számunkra addig ismeretlen személyek milyen lelkesen támogattak bennünket és segítettek át a munka nehéz szakaszain.

---

Reméljük, olvasmányos formában sikerült visszaidézni az eseményeket, így nemcsak azok számára nyújt kellemes perceket ez a könyv, akik szerepelnek benne, hanem a sporttörténet, helytörténet iránt érdeklődő olvasók is kedvüket lelik benne.

Oldal: Bevezető
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2025 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat