Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig

Ezen Internet-es hozzáféréssel szeretnénk mindenki számára megteremteni annak lehetőségét, hogy az általunk összegyűjtött, és megjelentetett, valamint az azóta eltelt időszak adataihoz is hozzá tudjon férni.


Nyilas László

 

nyilassc.jpg1929. november 29-én Hódmezővásárhelyen született, ahova 1953-ban került vissza.

1957 közepétől az akkori mérleggyári Vasas Sportkör gazdasági vezetője, ezzel párhuzamosan először a labdarúgók intézője, majd a kézilabda szakosztály egyik megalapítója, mindenese lett.

 

-  Mikor és milyen körülmények között alakult meg a Mérleggyárban a női kézilabda-szakosztály?

-  Az 1960-as évek közepén sok fiatal lány dolgozott a gyárban, és akkor úgy döntött a sportkör vezetősége, hogy sportolási lehetőséget próbál biztosítani nekik. Legalkalmasabbnak a női kézilabda- szakosztály megalakítása látszott. Először Földesi Gyula lett az edzőjük, és a gyár éttermében edzettek délutánonként. 1965 tavaszán a volt Vívó pálya végében csináltak egy salakos pályát,  és egy romos épületet kialakítottak öltözőnek, ahol víz sem volt. Ebben az időszakban már Dezső József lett a csapat edzője, akinek irányításával beneveztek a városi bajnokságba. Itt a Spartacus II, a Textil II és a Helyiipar társaságában küzdöttünk. A legjobb kapcsolat a Textillel alakult ki, velük rendszeresen játszottunk edzőmérkőzéseket. Amikor felkerültünk a megyei osztályba, kapcsolatba kerültünk a Tótkomlóssal, a Szentesi Vasutassal és a régebbi múlttal rendelkező vásárhelyi csapatokkal. Ekkortól rendeztük meg Metripond Kupa elnevezéssel tornánkat, amelyen igyekeztünk tanulni a meghívott csapatoktól.

Különösen szorossá vált kapcsolatunk a tótkomlósi csapattal, tetszett az ott folyó munka, és ennek hatására az a gondolatom támadt, hogy edzőjüket, Dorotovics Gusztávot át kellene csábítani hozzánk. Matematika tanár lévén, igazgatónk engedélyezte, hogy felvegyék a gyárba alkalmazott matematikusnak, - természetesen átvette a csapat edzéseinek vezetését is. Vele együtt jött három meghatározó játékosa, Hovorka Zsuzsa, Takács Ica és Gyúrós Zsuzsa.

Új edzőnk megváltoztatta az edzések intenzitását és ekkor vette kezdetét szakosztályunkban egy komolyabb munka.


-   Hogyan élt akkor egy szakosztály?

- Költségvetés alapján gazdálkodtunk, ami a sorsolás és a célok meghatározása után lett kialakítva. Hazai mérkőzések után egy üdítőt kaptak a lányok, vidékre utazva általában a törzshelyeinken megállva (Tiszaföldvár, Baracs) étkezést is. A mi csapatunk jól ellátottnak számított a felszerelések területén, általában három garnitúra melegítőnk és négy-öt garnitúra mezünk volt szezononként.

A játékosok mind amatőrök voltak, gyári dolgozók és diákok. Valamennyien munka és tanulás után sportoltak. Többségük a gyár jellegéből adódóan fizikai munkát végzett. Heti 2 x 2 óra munkaidő kedvezményt az NB II-ben kaptak, amikor reggel 6-8-ig nem a gyárban, hanem a pályán dolgoztak. Mivel magáért a játékért sportoltak, az edzésekről alig hiányoztak. A mai profiknak mesélem el, hogy egyik legjobbunk, Hovorka Zsuzsa Tótkomlóson lakott. Miután ledolgozta a csirkenevelőben a napi nyolc órás munkaidejét - közvetlen autóbusz híján – kerékpárra ült, átbiciklizett Békéssámsonra, ahonnan busszal jött az edzésre. Utána vissza ugyanígy. Nagy fejlődés volt, amikor később motorkerékpárral tette meg ugyanezt az utat.

Így is lehetett sportolni…


-  Milyen volt a többi vásárhelyi egyesülettel a kapcsolatotok?

- Ahogy korábban említettem, a Textillel baráti viszonyunk volt, sok edzőmérkőzést játszottunk velük, tanultunk tőlük, és amikor azonos osztályban küzdöttünk sem volt problémánk egymással annak ellenére, hogy több játékost is leigazoltunk csapatukból.

A Spartacussal nem volt felhőtlen kapcsolatunk, mert a kezdeti időszak után konkurenciának tartottak bennünket. Úgy éreztük: lekezelnek bennünket és ezt a játékosainknak sem tudtuk megmagyarázni. Vezetőikkel személy szerint jó viszonyban voltunk egészen addig, amíg a sport nem került szóba.


-  Hosszú évek munkája után aztán kialakult a „nagy csapat”.

- Igen, de nem volt ilyen egyszerű. Amikor megnyertük a megyei bajnokságot, az osztályozón szerettük volna bizonyítani, hogy érettek vagyunk a felsőbb osztályra. Sajnos ez a torna balszerencsésen alakult számunkra, haláleset miatt nem tudott velünk tartani standard kapusunk. Ennek ellenére az első mérkőzésünkön ragyogó játékkal mutatkoztunk be. Büszkén értékeltük, hogy az oldalvonal mellett edzők sora jegyzetelt. Másnap megittuk ennek levét, mert a székesfehérvári csapat felkészült belőlünk, a mi figuratív játékunkat kielemezve legyőzött bennünket.

A következő évet ebből vezettük le, és a tapasztalatok felhasználásával megnyertük az osztályozót. Bár kiválóan szerepeltünk az NB II-ben, ekkor már nem játszott a csapatban Berényi Piroska, aki kulcsjátékosunknak számított, főleg a védekezésben. Ő volt a középső védőjátékos, aki szó szerint mozgatta az egész védőfalat. Erre, az akkor újszerű védőjátékra épült a csapat munkája. Kiválásával megbomlott a csapat egysége, a helyére igazolt Agócs Beáta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Többen a családi életet helyezték előtérbe, az anyaszerepre készültek. Bár még huzamosabb ideig jó játékot produkáltunk, csapatunk a második osztályozókor volt a csúcson.


-  Váratlanul jött Dorotovics edző visszavonulása is.

-  Előjelei nemigen voltak, a vezérigazgató megirigyelve a lányok sikereit, a labdarugó csapat edzőjének szemelte ki. Ezt nem vállalta el, a sporttól független dolgozója lett a gyárnak, aki szép karriert futott ott be.


-  Milyen körülmények között szűnt meg a szakosztály, hogyan élt tovább az egyesülés utáni csapatban?

- A pénz hiányára hivatkozva 1977 tavaszán már beszéltek a szakosztály megszűnéséről, nyáron aztán a gyár gazdasági vezetésének döntésére hivatkozva az egyesület úgy döntött, hogy átadja a csapatot és az NB II-es jogot a Porcelán Sportkörnek. Én is átmentem az új egyesületbe – megtartva nyugdíjazásomig a Metripond egyesületnél a gazdaságvezetői munkámat –, ahol öten (Oswald Valter, Lénárt László, Vigh Dezső, Banga Endre és én) vezettük a szakosztályt. Bennem a Metripondnál kialakult mentalitás és csapatvezetés uralkodott, ezt szerettem volna átadni az új vezetésnek. Nem láttam rá fogadókészséget, többször ütköztünk emiatt, és úgy láttam jónak, ha visszavonulok.

 







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 36
Tegnapi: 21
Heti: 212
Havi: 673
Össz.: 116 127

Látogatottság növelés
Oldal: _Nyilas László
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2018 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »