Dzsipoff Károly

1944. november 18-án született Hódmezővásárhelyen. Először a Központi Általános Iskolába, majd 4 évig Budapestre, a Hriszto Botev bolgár nyelvű általános iskolába járt, onnan visszakerülve a Központiban végzett. Tősgyökeres Metripondos dolgozó, 1963-ban került a gyárhoz, ahol 1994-ig dolgozott.

Az egyik legismertebb kézilabda szakember a városban, aki bár volt játékos, edző, egyesületi vezető, mégis játékvezetői karrierjével érte el legnagyobb sikereit. 1973-ban lett országos kerettag, 1982-től nemzetközi, majd nemzetek közötti mérkőzéseket is vezetett.

Elsősorban a női kézilabdázásról és a Narancs Egyesületről kérdeztem:

-   A Narancs Egyesületet 1990-ben alakította a vásárhelyi FIDESZ alapszervezet a Zrínyi utca 4. szám alatt. Klubszerűen működtek Alácsi Aurél vezetésével, de ennek keretén belül támogatták a tömegsportot is. Ehhez csatlakoztak azok a férfi kézilabdázók, akik a HÓDIKÖT megszűnése után Szentesen játszottak, és szerettek volna Vásárhelyre visszatérni a klubhoz. A pártpolitizáláshoz nem sok köze volt a kézilabdásoknak, az egyesület rendelkezett cégbírósági bejegyzéssel és ez megkönnyítette az alakulást, valamint az önkormányzati pénzek elosztásakor abban reménykedtek, ily módon előnyösebb helyzetbe kerülnek. A Narancs felkarolta őket, és néhány fiatal játékossal kiegészülve elindította a csapatot a megyei bajnokságban.

-    Hogyan kerültek a Narancs Egyesületbe a lányok?

-   A lányok a Porcelán Sportegyesület 1992. december 31-i feloszlatása után kerültek ide. Miután szétszéledt a felnőtt gárda és az ifjúsági csapat nagy része is, a megmaradt játékosokból és a serdülőcsapatból alakítottuk meg a női szakágat. Vörös Bálint - aki a fiúk ügyeit intézte - kért fel, hogy vállaljam el az új szakosztály vezetését.

A lányokat versenyen kívül befogadták az akkor folyó, elég furcsa rendszerű megyei bajnokság tavaszi szezonjára, melyen Török Ferenc edző irányította a munkát.

A következő teljes bajnokság végén a férfi csapat második, a női a harmadik helyen végzett és mivel ez egybeesett a NB II-es bajnokság átszervezésével (létszámemelésével), lehetőség nyílt nemcsak a bajnokcsapatnak a magasabb osztályban történő indulásra. Nagy ismeretséggel rendelkeztem a Kézilabda Szövetségben, különösen jó volt a kapcsolatom Lengyel Gáborral, a versenybizottság elnökével, így a férficsapat NB II-es indulási jogát azonnal elfogadták. Később, amikor sor került Budapesten a csoportbeosztásokra - ahol Kalász Jánossal, a megyei szövetség elnökével vettem részt - kiderült, hogy visszalépések folytán van még szabad hely a nőknél is. Mivel az egyesület korábban szándéknyilatkozatot tett, hogy vállalja a magasabb osztályt, ezért lehetőség adódott a lányok indítására.

-   Egyre több hír jelent meg az újságokban ekkor Rólatok. Hívtak Benneteket Narancsnak, Narancs Sportegyesületnek, Narancs Egyesületnek. Tisztázzuk, mi a pontos nevetek?

-  Ahogy már mondtam, nem sportegyesületként alakultunk, tehát egyesületünk pontos neve: Hódmezővásárhelyi Narancs Egyesület, színünk kék-sárga, megegyezik városunk színeivel.

-    Hogyan alakult az egyesület élete a későbbiekben?

-  Mivel csapatunk még csak alakulgatott, terveink között korábban egyáltalán nem szerepelt az NB II. Többnyire ifjúsági korú játékosainknak szokniuk kellett a felnőttek elleni játékot, sokszor zavarta őket a nagyobb fizikai erejű játékosok elleni test-testelleni harc.

Az NB II-őt úgy kezdtük, hogy első három mérkőzésünket elvesztettük. Az első győzelem azonban megnyugtatta a társaságot, ősszel ötödikek voltunk, míg a bajnokságot végül a nagyon előkelő második helyen zártuk. Télen sort került egy edzőváltásra, megromlott egészségi állapota miatt Török Ferenctől Czeglédi Csilla vette át az irányítást. A fiatal szakember remek munkát végzett, ő rakta le azokat az alapokat, melyek a következő évben a sikert eredményezték. Irányítása alatt nem szenvedtünk vereséget. Csilla Feritől tanulta a kézilabdázást, és amikor a bajnokság befejezése után Feri szerette volna visszavenni a csapatot, udvariasan félreállt. Feri nem sokáig bírta, novemberben már Sipterné lett az edző, akivel aztán bajnokságot nyertünk.

Egyesületünk abszolút amatőr alapon szerveződött, játékosaink többségében diákok voltak, semmilyen juttatást nem kaptak. Csak az önkormányzat támogatott bennünket és ezért mostoha körülmények között működtünk.

1996. június 7-én megbízást kaptam a Narancs Egyesület sportköri elnöki funkciójának betöltésére. Az egész nyaram az egyesület hiányos adminisztrációjának rendbetételével és a lehetséges szponzorok utáni rohangálással telt el. A közelgő bajnokság költségeire való tekintettel óvatosan kellett bánni a pénzzel, s mikor az egyik átlövőnk ordítozva nekem esett, hogy ő mikor kap végre cipőt - betelt a pohár. Aki ismeri a sportot, tudja, hogy milyen fontos egy gárda menedzselése. A kapcsolataimmal sikerült elérnem, hogy velünk szemben mindig korrektek voltak és sehol sem bántottak. Elváltunk, - munkámért még egy köszönetet sem kaptam.

-   Hogyan ítéled meg a vásárhelyi kézilabdázás elmúlt évtizedeit?

-   Vásárhelyen mindig nagy hagyományai voltak ennek a sportágnak, már a nagypályás korszakban is. Az első igazán felfelé ívelő szakasz a Spartacus nevéhez fűződik, az egy nagyon jó társaság volt. Legmagasabb szinten akkor állt a sportág, amikor a Porcelán az NB I-ben a 8. helyen végzett, mert akkor az utánpótlása is komoly eredményeket mutatott fel. Sajnos ezt követte egy komolyabb visszaesés, de remélem a jövőben újra régi fényében fog csillogni a vásárhelyi kézilabdázás.

Oldal: _Dzsipoff Károly
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat