1995-1996

Ősszel a Narancsos lányok újból a másodosztályban indultak. Az előző bajnokságban meglepetés volt, hogy újoncként rögtön a dobogón végeztek, kevesen gondolták, hogy meg tudják ismételni korábbi teljesítményüket. A lemondott Czeglédi Csilla edző helyét ismét Török Ferenc vette át, akinek munkáját Basics József segítette.  A fiatal csapat hamar elfoglalta korábbi helyét a dobogó harmadik fokán, s miután legyőzték a szegedi főiskolásokat, vitathatatlan lett őszi bronzérmes helyezésük.

---

Kínos epizódként, október végén a HKE-Makó gárdája, melyben ekkor Sipterné, Varga-Tóthné Tatár Mária, Strifler Éva, Gáborné Juhász-Nagy Ida és Miklós Lőrincné játszott, a vásárhelyi különítmény 17 góljával legyőzte a Narancsot. (HKE-Makói SVSE - Narancs Egyesület   23-22)

---

A bajnoki szünetben tovább folytatódott az edzőkeringő, Dzsipoff Károly szakosztály elnök Sipterné Ottlik Julianna mellett tette le voksát. Julcsi nem rendelkezett edzői tapasztalatokkal, a vezetés nem titkolt szándéka szerint játékosként is segíteni kellett csapatát.

"- Hogy érzed magad az új szerepkörben?

- Köszönöm, nagyon jól. Eleinte tartottam attól, hogy hogyan fogok megbirkózni a feladattal, de sokat segített, hogy több lánnyal még együtt játszottam annak idején. Izgultam, hogy elfogadnak-e mint edzőt. Hála istennek nemcsak elfogadtak, de mindenben partnerüknek is tekintenek.

- Melyik feladat a könnyebb?

- Játszani! - vágta rá egyből, és rögtön meg is magyarázta - Amikor játszottam, csak magamért feleltem, ha hibáztam, nekem kellett helyrehozni. Most már az egész csapat a kezemben van, de edzőként csak utasításokkal kísérelhetem meg a hibát kijavítani. Sokkal többet izgulok, idegeskedek a kispadon, mint a pályán."

(Kék Délvilág, 1996. március 1.)

---

Eközben az egyesület anyagi helyzete katasztrofálissá vált. Növekedtek a játékvezetői díjak, az utazási költségek, emelkedett a teremdíj. A klub vezetése folyamatosan próbálkozott szponzorok megnyerésével, de kevés sikerrel. Abban bíztak, hogy sikereikre felfigyelnek a sportbizottság tagjai, és a város egyetlen női csapatsportágának a korábbinál nagyobb támogatást szavaznak meg.

A 17,5 év átlagéletkorú csapat végig egyenletes teljesítményt nyújtva, saját nevelésű játékosaival, megérdemelten nyerte meg a bajnokságot.

Az NB II végeredménye (részlet):

1.	Narancs Egyesület	22	18	2	2	426 - 355	38
...

---

Először 16 évvel ezelőtt ünnepeltek a vásárhelyi városházán női kézilabdacsapatot. Most ismét NB II-es női  bajnokot köszönthettek ugyanott. Más volt aki köszöntött és mások voltak azok is, akiket köszöntöttek. A kivételével egy akkor 16 éves játékos (Sipterné Ottlik Julianna) aki a mostani bajnokcsapat, a Narancs Egyesület edzőjeként jelent meg a fogadáson.

"Szentesen és Medgyesegyházán igen nehéz mérkőzést játszottunk és csak egy-egy góllal sikerült nyernünk. Játékosaimmal - Kapuné Sajtos Ildikó, Szenti Ágnes, Gombár Andrea kapusok, Szenti Judit (128 gól), Zsákai Zsuzsanna (82), Bánfi Evelin (54), Kincses Gabriella (44), Csőkölyné Csuka Márta (32), Varga Viktória (30), Török Judit (19), Dobra Ildikó (15), Nagy Barbara (5), Földesdi Mária (2), Papp Nikoletta (2), Varga Melinda (1) és Bányai Ágnes (1) is elégedett lehetek."

(7 Nap Hetilap, 1996. július 4.)

---

A HKE-Makói SVSE közös csapata szép reményekkel és jó eredményekkel indult ugyanebben az osztályban. A főként vásárhelyi játékosokból álló együttes meghatározó eleme lehetett volna a bajnokságnak, ha év közben a makói támogatás nem szűnik meg. A pénzhiány miatt azonban a bajnoki küzdelem felénél visszaléptek a bajnokságból.

---

---

Ez az év azonban nemcsak az öröm és ünneplés éve volt. Gyors egymásutánban olyan kiemelkedő sportemberek hagytak itt bennünket, akik örökre beírták nevüket a vásárhelyi kézilabdázás aranykönyvébe.

"Fiatalon, mindössze 53 évesen távozott Vásárhely kézilabdasportjából Török Ferenc (Gera), aki aktív játékosként a Textil, a Hunyadi, majd a Hódiköt NB II-es és NB I/B-s csapataiban játszott balkezes jobbszélsőként, átlövőként. Bombáitól tartottak az ellenfél kapusai, kiismerhetetlen, virtuóz játéka színfoltot jelentett azon a mérkőzésen, amelyiken pályára lépett. Sportolói pályafutása után sem lett hűtlen a szeretett sportágához. Edzőként dolgozott az NB I-es, majd NB I/B-s Alföldi Porcelán ifjúsági csapatánál. Szívműtétét követően visszatért a kispadra és az NB II-be került vásárhelyi női kézilabdasport újraélesztésében ismét részt vállalt. Az orvosok tanácsára fél éve megvált az életét jelentő edzői kispadtól, mérkőzéseken is csak szurkolóként volt jelen, de ez sem hosszabbította meg életét. Tegnap kísérték utolsó útjára."

(Kék Délvilág, 1996. március 12.)

---

"MABI" emléke

Szabó Imre ("Mabi") 1920 - 1996

Furcsa dolog az élet. Megszokjuk, hogy valaki a környezetünkben többet tett, tesz, mint mások. Ha valami okból hiányzik, először keressük, hiányoljuk, majd megszokjuk, hogy nincs. Szerepét lassan átveszi valaki, ami már nem ugyanaz, de az ügy megy előre.

Szabó Imre, alias „Mabi" életének nagy részét áldozta a sportnak, fizetség nélkül, szeretetből. Ebből is a legtöbbet a női kézilabdázásnak adott. Ha még szűkebbre vesszük a kört, elsősorban a Hódmezővásárhelyi Spartacus csapatának áldozott jó szívvel. Azt azonban még az újságban sem tudta már olvasni, hogy kedvenc sportága, a női kézilabda Vásárhelyen ismét a bajnoki cím felé halad...

... Olyan csendesen távozott közülünk, mint amilyen csendes volt utolsó éveiben. Sokan csak mostanában vették észre, hogy nincs közöttünk. Igaz, kinek is mondott volna valamit, hogy Szabó Imre elment. „Mabi" szelleme, sportszeretetének példája azonban köztünk él. 

(Kék Délvilág, 1996. május 15.)

---

"Nagynémedi tanár úr júniusban búcsúzott el utolsó tanítványaitól és négy évtizedes pedagógus pályafutás után nyugdíjba vonult. Tanári pályáját a Tabáni Általános Iskolában kezdte, majd a Petőfi utcára került és innen a Központi Általános Iskolából búcsúzott.

... Legnagyobb edzői sikereit a H. Spartacus kézilabdás lányaival érte el, hiszen a csapat irányításával az NB I/B-be jutott. Néhány éve már leginkább a diáksporteseményeken találkozhattunk mosolygós arcával.

... Soha nem panaszkodott, inkább a nyugdíjas évek terveiről beszélt. A sors kegyetlen volt hozzá: a munkájára számított, de a megérdemelt pihenésre már nem adott időt."

(7 Nap Hetilap,1996. augusztus 1.)

---

"Meghalt Olasz László, a Délvilág legrégebbi tudósítója. Egy hétig küzdött a szervezete, harcoltak érte a vásárhelyi intenzív osztály orvosai, ápolói, de közlekedési balesete olyan súlyosnak bizonyult, amiből nem tudott felépülni - 58 éves volt.

Nem a küzdőtéren vált ismertté, hanem a sportpálya szélén végzett tevékenysége révén. Nem volt olyan esemény - bajnoki és szabadidős - amin ne lett volna ott Olasz Laci.

... Ennek ellenére soha nem volt tolakodó, amikor lehetett volna a siker fényében sütkérezni, akkor ő mindig szerényen a háttérben maradt."

(Kék Délvilág, 1996. július 26.)

Szerencséje volt az élettel, nagyon sokáig azt csinálta, amit szeretett. Részese volt a Metripond Mérleggyárban egy olyan időszaknak, amikor ott rangja volt a sportnak, ekkor ismerték fel szervezőképességét. Ezt követően már főállásban a városi sportfelügyelőségen tevékenykedhetett. Következő munkahelyén a városi stadion igazgatójaként testközelből figyelhette a különböző sportágakat, mégis én úgy hiszem, hogy a kézilabda állt legközelebb szívéhez.

Ez a könyv sem jöhetett volna létre az ő tárgyilagos és pontos tudósításai, szakszerű értékelései nélkül.

Oldal: . 1995 - 1996
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat