Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig

Ezen Internet-es hozzáféréssel szeretnénk mindenki számára megteremteni annak lehetőségét, hogy az általunk összegyűjtött, és megjelentetett, valamint az azóta eltelt időszak adataihoz is hozzá tudjon férni.


Székely Szabó Pál


1952. február 21-én születtem Hódmezővásárhelyen, a sport-fertőzést valószínűleg már eleve magamban hordozhattam, hiszen édesanyám az 1940-es évek végén az egyik hódmezővásárhelyi nagypályás női kézilabdacsapatban szerepelt, míg édesapám az egyik vásárhelyi labdarúgócsapatban játszott. Gyermekkoromban a vasárnapi családi program központjában a kézilabda, kosárlabda, vízilabda és labdarúgó mérkőzések látogatása állt. Alkatomból adódóan az aktív sportolás távol állt tőlem, viszont az iskolán kívüli időm legnagyobb részét vagy a stadionban, vagy az Epres-kertben töltöttem. A középiskolai tanulmányaimat Szentesen végeztem, és az érettségit követően 3 évig, 1970-től 1973-ig az NDK-ban Drezdában dolgoztam. Ez idő alatt sikerült a német nyelvet elsajátítani, és hazatérésem után a Metripond Mérleggyárban elhelyezkedni. 1974 augusztusában, amikor a Metripond által megrendezett nemzetközi női kézilabda torna során a drezdai Lokomotív csapata is vendégszerepelt Vásárhelyen, tolmácsként közreműködtem az esemény megrendezésében a tornagyőztes NDK-s csapat mellett.

Ettől az időponttól kezdve a munkahelyi elfoglaltságaimtól függően egyre gyakrabban fordultam elő a népkerti Metripond sporttelepen, valamint a csapat hazai és vidéki bajnoki mérkőzésein is. Az edzéseken, ha kellett neálltam védeni, az átlövőknek labdát feladni, vagy a lövések elé bábunak, hiszen elég nagy felületet tudtam eltakarni.

Mivel a mérkőzéseken túlságosan sokat, és nem mindig a legszerényebb módon foglalkoztam a játékvezetők ténykedésével, az akkori vezetés egy pillanatnyi ötlettől vezérelve rendezőnek jelölt ki, ami szájkosárként is működött.

Az egyesülettel, a vezetőkkel és a játékosokkal is sikerült mindig jó kapcsolatot fenntartanom, így rendezőből a Porcelános időszakban jegyzőkönyv-vezetővé, ifjúsági csapat intézővé, technikai vezetővé, fényképésszé, vidóssá léptem elő. A Porcelán megszüntetése után néhány éven keresztül kimaradtam a kézilabda életből, de az 1997-98-as szezonban ismét felkértek a közreműködésre, és azóta újból próbálom segíteni a mindenkori csapatok sikeres szereplését.

Ezzel az előélettel egyértelműen vele járt, hogy az anyag összeállításával való fáradozások elől semmilyen körülmények között nem zárkózhattam el. Remélem, hogy az általunk befektetett rengeteg energia nem volt hiábavaló, és ezzel hozzájárulhattunk ahhoz, hogy egyre többen megismerjék és megszeressék a helyi kézilabdázást.


szekely.jpg




Talmácsi György


1955-ben születtem, vásárhelyinek és sportszeretőnek vallom magam.

Gyermekként sok sportágat kipróbáltam az asztalitenisztől a labdarúgásig, hogy aztán a kézilabdánál állapodjak meg.

Sportolói pályafutásom egy közúti baleset miatt tört ketté, így már csak az adatott meg, hogy testnevelő tanárként és edzőként, minél eredményesebben oktathassak a pálya szélén. Szerencsés voltam, a lehetőséget már a Szegedi Tanárképző Főiskola női csapatánál megkaptam és az itt, majd a H. Porcelánnál eltöltött tanulóévek után 1981-ben az NB I/B-ben, mint vezetőedző próbálhattam ki magam. Rám is érvényes volt azonban a mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában, mert a nem teljesen eredménytelen év után a szakítás olyan jól sikerült, hogy több mint 20 évig gyakorlatilag egyetlen mérkőzésen sem voltam jelen. A mai csapatokkal kapcsolatom nincs, ennek köszönhetően történetíróként talán objektív képet tudtam kialakítani a sportág közelmúltjáról.

Az elmúlt években egyre égetőbb szükségét láttam annak, hogy azoknak a lányoknak, asszonyoknak emléket állítsak, akik hétről-hétre vállalták a megmérettetést csapatukért és városukért.

Én még láttam védeni Fodornét és Cserna Marit, játszani Kenéznét, Oláht, Tóth Vilmát, Hovorkát, megtiszteltetésnek vettem hogy edzője lehettem például Nagynak, Szrenkánénak, Pakunak, Gálnak, Tatárnak, Nyilasnak, Lázárnak, Ottliknak.

Abban a korban állhattam a pálya szélén, amikor Peki, Mabi, Hatsek Józsi bácsi, Nyilas Laci, Olasz Laci dolgozott és izgult a lányokért.

Ez a munka róluk és értük szólt.


talmi.jpg











Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 80
Heti: 15
Havi: 732
Össz.: 116 186

Látogatottság növelés
Oldal: A szerzőkről
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2018 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »