1959

Ebben az évben újra megyei bajnokságot írtak ki, ahova két vásárhelyi csapat nevezett. A Spartacus edzéseit ekkor már Balogh Imre testnevelő vezette, a gyakorlásnak pedig a gimnázium tornaterme adott otthont.

Beneveztek a rókusi terembajnokságra, ahol öt héten keresztül erős küzdelmekben vettek részt.

A H. Spartacus csapata 1959-ben a Szőnyi utcai pályán

Elöl balról jobbra:  Kenéz Margit, Hegedűs Éva, Szabó Erzsébet, állnak: Süle Ilona, Károlyi Judit, Kiss Gézáné, Insperger Katalin, Kámvás Mária, Korsós Jusztina

A tavaszi és az őszi idényt is a második helyen zárták.

Az utolsó fordulóra október 20-án került sor.

"Nagy küzdelemben - bajnokverés

H. Spartacus - Szegedi Kinizsi   4-3 (1-2)

Kenéz - Molnár, Szabó, Süle, Hegedűs, Kissné, Papp Takács, Kámvás

A bajnokság szempontjából már nem volt döntő a mérkőzés kimenetele, de mégis mindkét csapat hallatlan becsvággyal küzdött. A Kinizsi veretlenségének megőrzéséért, a Spartacus a vendégek veretlenségének megtöréséért. Mindjárt a hazaiak szerezték meg a vezetést Molnár szép góljával, de a Kinizsi perceken belül egyenlített Kenéz jóvoltából. A Spartacus lelkesen támadott, de Hegedűs három nagy kapufáján kívül többre nem telt erejükből. A félidő befejezése előtt Berta a Kinizsinek szerezte meg a vezetést.

A második félidőben a Spartacus eredményes támadásokat vezetett, és Molnár góljával egyenlített, majd Kissné dobásával a vezetést is megszerezte. A Kinizsi nem adta fel a küzdelmet, és Kenéz hibájából ismét sikerült egyenlíteni. Továbbra is változatos játék folyt a pályán, és Süle végül megszerezte csapatának a győztes gólt. A Spartacus megérdemelten harcolta ki a győzelmet az eddig veretlen Kinizsi ellen."

(Csongrád megyei Hírlap, 1959. október 21.)

"A Kinizsitől olyan magatartást láthattunk, amit egy csapat sem engedhet meg magának, még akkor sem, ha bajnok. A Kinizsi bizonyosan készül az osztályozóra, és a mérkőzés elején tartózkodtak a komolyabb összecsapásoktól. De mikor a hazaiak megszerezték a vezetést, olyan „faragásba" kezdtek, hogy vér folyt. A bajnokcsapat gólzsákja - mondván, hogy őt szándékosan fejbe ütötték - oda-odavágott a Spartacus lányok arcába, míg végül sikerült is az egyiket orrba ütni. A 3-as számú játékost is érdemes lett volna a játékvezetőnek észrevennie.

És mi történt a mérkőzés végén? Ahogyan illik az utolsó mérkőzés után, a Spartacus csapata virággal akarta üdvözölni a bajnokot. Akarta, de majdnem nem sikerült, mert a „sportszerű" szegedi csapatnak csaknem könyörögni kellett, hogy álljon fel középen, és fogadják el az egy szál szegfűt. De úgy látszott, hogy ők „ilyen" csapattól csak szívességből fogadják el a virágot, mert mint láttuk, néhányan elég kifejező fintorral vették át.

Egy csapat sem kap ki örömmel az utolsó mérkőzésen - különösen a bajnok nem. De ez alkalommal megérdemelték. Játékuk és magatartásuk nem volt bajnokhoz méltó, és - mégis nekik állt feljebb." - Zékány János

(Csongrád megyei Hírlap, 1959. október 21.)

H. Spartacus csapata

A felső sorban balról jobbra: Kenéz Margit, Hegedűs Éva, Molnár Erzsébet, Kámvás Mária, az alsó sorban: Szabó Imre, Molnár Edit, Balogh Imre, Kiss Zsuzsanna, Virág-Kiss Rozália

Az MTS Közlöny 1959. június 20-án megjelent III. évfolyam 7. száma tartalmazta azt a rendeletet, mely kimondta, hogy 1960-tól kezdve csak kispályán írnak ki bajnokságot. Ez a korszakhatár a nagypályás kézilabdázás hazai végét jelentette.

Oldal: . 1959
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat