Aranykor: a szabadtéri kispályás játék

1952 - 1981

A nagypályáról a kispályára történő áttérés gyors és problémamentes volt városunkban. A kispályán ugyanúgy azok játszották a vezető szerepet, akiket a nagypályás játék legjobbjaiként tartottak számon.

A korszak elején még tovább éltek az előző játék technikai és taktikai elemei (pl. itt is elkülönültek a támadójátékosoktól a védők, akik támadáskor legfeljebb a félpályáig merészkedtek előre), de a 60-as évektől már a ma ismert játékot játszották.

Támadáskor mindenki támadott, egy vagy két beállót alkalmaztak a csapatok, és általában a három középső játékos próbálkozott távoli lövésekkel. Védekezésnél vagy területet védtek, vagy úgynevezett vegyes védekezéssel az emberfogás és a területvédekezés egyesítését alkalmazták.

A kapusoknak már nem kellett vetődniük, hogy elérjék a sarkokat, mivel olyan technika alakult ki, amely feltételezte, hogy állva, mindig a támadással szemben helyezkedjenek el.

---

A szabadtéri kispályás játék fellegvára a Szőnyi utcai pálya lett, ahol az öltözők és a nezőknek felállított beton padok kezdetleges szinvonalon álltak ugyan, a játéktér salakját és a későbbi villanyvilágítást azonban dícsérték a játékosok. Később a mérleggyári sporttelepen, a benzinkút háta mögött építették fel azt az aszfalt borítású, emelt lelátóval rendelkező pályát, mely a Szőnyi utcai megszüntetése után átvette annak szerepét.

---

A H. Spartacus 1955-ben alakította meg női kézilabda-szakosztályát, mely néhány év múlva a legeredményesebb vásárhelyi szakosztállyá nőtte ki magát. Ezt a szerepét két-három játékosgeneráción keresztül tartotta, és hanyatlásnak akkor indult, amikor egy masszívabb háttérrel rendelkező, ambiciózus gárda alakult meg a Metripond Mérleggyár égisze alatt. Ők nem futhatták be azt a pályát, amit képességeik alapján elérhettek volna, mert a gyár vezetése a labdarúgás szponzorálásában látta a jövőt. Itt lépett be a képbe az Alföldi Porcelángyár, de ez már egy újabb korszak kezdetét jelentette.

---

Ezt az időszakot a helyi kézilabdázás aranykorának is nevezhetjük. Bár eredmények tekintetében később sikeresebb évek következtek, soha ennyi csapat és játékos nem úzte ezt a sportot. Új pályák épültek (pl. a Károlyi-házban, a Népkertben, kettő a Városi Stadionban), és ezek mellett az iskolák udvarán is. Ilyen széles bázisból meríthettek a szakosztályok, melyek száma lehetővé tette városi bajnokságok szervezését is. Vezető csapataink mögött pedig a megyei bajnokság állandó résztvevője volt a H. Textil. a H. Vasas és a H. Porcelán.

---

Két középiskolánkban, a Közgazdaságiban Patócs Zoltán és a Vendéglátóban Vörös Bálint vezetésével olyan sportélet folyt, hogy a megyei és országos döntők elképzelhetetlenek voltak nélkülük.

---

A kor két kiemelkedő sportvezetőjét ellentétes alkat jellemezte. Szabó Imre (Mabi) a Spartacusban a pálya mellett élte le fél életét. Emocionálisan annyira együtt élt játékosaival és a játékkal, hogy ebből sűrűn származtak problémái. A róla szóló történetek máig fennmaradtak.

Nyilas László pénzügyi vonalon tevékenykedett, a szakosztály irányításában is a kiszámíthatóság, pontosság vezérelte.

Oldal: Aranykor (1952 - 1981)
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat