Nyilasné Cserna Mária

- Mikor és hol kezdtél el kézilabdázni, kik voltak edzőid?

- A Szent István utcai Általános Iskolában 10 éves koromban B. Szűcs Istvánné ismertetett meg a játék alapjaival. 13 évesen már a Textilbe jártam, igazolt sportoló 1963-tól lettem, felváltva hol a kapuban védtem, hol a mezőnyben játszottam. 1969-ben Dezső József edző csábított át a Vasashoz, ahol később Dorotovics Gusztáv edzősége idején csapatkapitánya lehettem az egyesület legjobb eredményt felmutató gárdájának. Rövid ideig - a Metripond megszűnése után - védtem még a Porcelánban is.

- Milyen volt abban a korszakban a kézilabdaélet Vásárhelyen?

- Sok csapat versengett egymással és minden kézilabdázni vágyó megtalálta magának a legszimpatikusabb társaságot. Annak idején a városi bajnokságban indult annyi csapat, mint most a megyeiben, és a megyei bajnokság színvonala különb volt, mint ma az NB I/B-é.

Én szerettem a Textilbe járni. Amikor három műszakban dolgoztunk, akkor is lejártunk edzeni, sőt számon kértük egymástól a hiányzásokat. Először a kultúrház udvarán edzettünk, általában heti két alkalommal, de később a Szőnyi utcai pályán játszottunk. Télen a strandot és a Bethlen tornatermét használtuk.

Megmondom őszintén, kicsit lenéztük a Vasasban sportolókat, akik a gyár ebédlőjében készültek, és rendes pályájuk sem volt. Munkahelyi problémáim miatt igazoltam át hozzájuk, és nem bántam meg, mert egy feltörekvő, jó szellemiségű csapatba csöppentem. Amikor később magasabb osztályban játszottunk, már más minőségű munkát végeztünk. Néha reggel is volt foglalkozás, onnan mentünk dolgozni a gyárba, majd munkaidő után következett a délutáni edzés.

- Egy kapus pontosan tudja, hogy mik az erényei és gyengéi...

- A reflexeim jók voltak, ebben közrejátszott az is, hogy sokat pingpongoztam és a fiúkkal a környéken fociztam. Bánfi Ferenc (Peki) csináltatott velem olyan kapusgyakorlatokat, amik mai szinten is megállják a helyüket.

A kapusok védési technikája más volt, mint ma. Én Bartalos Béla könyvét forgattam és az ott leírtak szerint próbáltam védeni. Akkor alapvető törekvés volt, hogy a kapus mindkét lába maradjon a földön, ezáltal minden irányba könnyen el tudjon mozdulni. Most a kapusok emelgetik a lábukat, így szinte eleve feladják az egyik oldal védésének lehetőségét. Olyan dolgokat csinálnak, amit nekünk akkor tiltottak.

- Játékostársaid vagy ellenfeleid közül kikre emlékszel vissza szívesen?

- Én a jobb csapatok ellen szerettem védeni, ez mindig feldobott. Kedveltem a Szentes kiváló és sportszerű játékosát, Ambrúzs Erzsébetet, akivel külön csatákat vívtunk egymás ellen.

Csapatomból két játékost emelnék ki: Berényi Piroskát és Hovorka Zsuzsát. Berényi Piri minden idegszálával csak a játékra koncentrált, végigküzdötte az edzéseket amellett, hogy lakatosként dolgozott. Ha ő megfogta a beállóst, biztosan nem fordultak le róla.

A mi játékosaink akkor voltak igazán kitűnő formában, amikor a termelő munkában 8 órát dolgoztak a gyárban. Munka után azt hittük, annyira el vagyunk fáradva, hogy meg sem tudunk mozdulni az edzésen, de bemelegítés után, amikor elővettük a labdát, ez az érzés elmúlt, és órákig képesek voltunk játszani.

Saját bevallásuk szerint, amikor elvégezték a technikumot vagy iskolába jártak, és bekerültek irodai munkára, romlott sportteljesítményük.

- Ennyi év után mit mond Neked ez a mérkőzés: Metripond - Városföld 42-6?

- Akkor mindenki csodálkozott azon, hogyan lehetséges egy kézilabda mérkőzésen ilyen eredményt elérni, holott ha a mostani eredményeket nézzük, ennyi gól sűrűn előfordul a 60 perc során. Tudni kell az ellenfélről, hogy az akkor egy Kecskemét melletti tanyaközpont volt, csapata jórészt iskolásokból állt. Mivel fontos volt számunkra a mérkőzés, az ellenfél edzőjét csak arra kértük, sportszerűtlen módon ne húzzák az időt. Amikor a gyenge támadómunkájú és lövőerejű ellenfél kapura dobott, azonnal indítottunk belőle, és egymás után szereztük a gólokat. A kérdésben elrejtve a bunda gyanúja is megfogalmazódik, amit ma is vissza kell utasítani. A mérkőzésre a szövetség egyébként ellenőrt küldött, a játékvezetőkön kívül ő is aláírta a jegyzőkönyvet, így a bunda szóba sem jöhetett. Természetesen a Szentes óvását elutasították.

- Mik voltak a legnagyobb sikereid és kudarcaid pályafutásod során?

- A csúcs mindenképpen az osztályozó megnyerése volt, de nagy sikerélményem közé tartozik, amikor az NB I-es Békéscsaba a figurális játékunk ellen tehetetlennek bizonyult.

Szívesen emlékszem vissza a drezdai és vajdasági vendégszerepléseinkre. Drezdából elhoztuk a saját maguknak vásárolt díszes trófeát, Topolyán pedig a Harcos Nők elnevezésű tornán, szinte népünnepélyt rendeztek tiszteletünkre.

Kudarcként éltem meg, ahogy szétesett csapatunk, ahogy a HMSE-nek vége lett. De igazából a porcelános időszak keserített el. Amikor textiles voltam, a gyárban dolgozók magukénak vallották a csapatot, ha nem is jártak mérkőzésre, az eredmények felöl érdeklődtek. A Vasasnál a dolgozók kint szurkoltak meccseinken, világítást szereltek a pályára, eredményjelzőt szerkesztettek nekünk, éreztük, hogy oda tartozunk hozzájuk, szeretnek bennünket. Amikor a Porcelán átvett minket, hónapok múltán megkértem a vezetőket, legalább mutassák meg nekünk azt a gyárat, aminek színeiért küzdünk.

- Mikor és miért fejezted be a játékot?

- Úgy érzem, még néhány évet védhettem volna. 31 éves koromban hagytam abba. Amiért sportoltam, hogy jól érezzem magam edzésen, hogy baráti körben legyek, hirtelen megszűnt. Akikkel átjöttünk az új egyesületbe, nem találtuk helyünket, és egyszer egy ilyen hangulatú edzés után úgy döntöttünk, hogy ami nem megy, nem erőltetjük tovább.

Oldal: _Nyilasné Cserna Mária
Hódmezővásárhely női kézilabdázásának története a kezdetektől napjainkig - © 2008 - 2024 - hmvkezitortenet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat